Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 12. szám - MŰVÉSZET - Vitányi Iván: Emlékezés két igaz művészre (Hozzászólás)
soha egyetlen épeszű képzőművész vagy építész sem állította, hogy egy alapvetően szervetlen külső-belső ritmusú, tájolatlan és önkényesen tagolt épület egycsapásra megjobbítható lenne a falára applikált „népi motívumokkal”! De a képlet fordítottja annál fájdalmasabban igaz! Ha egy ilyen, bármi módon rávitt szerves képlet nem segít legalább valami csekélyke mértékben humanizálni a monoton épülettömb-sorozatot (a sorozat szót itt az ökölvívás szakszókincséből kölcsönözzük!), akkor ennek összhatása igenis sokkal rombolóbb, mindenesetre szem- beszökőbben, megtapasztalhatóbban, riasztóbban antihumánus lesz, illetve marad! Kátai munkáját annyiban és csak annyiban érezzük kiemelkedő jelentőségűnek,— hasonlóan a korábbi ilyen irányú próbálkozásokhoz, többek között az ún. „paksi kísérletekhez" —, amennyiben ezen az adott és hovatovább valóban tűrhetetlenné váló állapoton a lehetőségekhez képest egészen jó hatásfc kkal próbál segíteni. Gesztusa félreérthetetlenül az elsősegélynyújtásé! Ha azután valóra válik az az ötlet, amely idén még csak „jámbor óhaj” formájában fogalmazódott meg az évadzáró kiállítás megnyitóján, hogy tudniillik konkrét alkalmazási helyszínek kijelölésével, továbbá legalább egy jelentősebb épületVITÁNYI IVÁN EMLÉKEZÉS KÉT IGAZ MŰVÉSZRE* Kegyetlen, tragikus, furcsa sors volt Gajdos Jánosé és Győri Eleké. A paraszt- és proletárélet határáról indultak el, művészekké váltak, de nem a hagyományos úton, ahogy már több nagy autodidakta a halhatatlanságig is felküzdötte magát: ők úgy akartak művészek lenni, hogy közben megmaradjanak parasztnak, a paraszt látását, világszemléletét fogalmazzák meg. Szinte reménytelen vállalkozás, ha a parasztok maguknak csinálnak művészetet, az nem hasonlít a táblaképfestészethez, akik táblaképet csinálnak, azok viszont nem hasonlítanak a parasztokhoz. A történelem folyamán talán csak egyszer sikerült ez az azonosulás, Breughel művészetében, mely egy parasztságának fellendülése által polgárivá váló Németalföld viszonyait tükrözte. Azóta nem sikerült ezt megismételni: aki a parasztokat ábrázolta, kívülről tette. A paraszti látás* Hozzászólás előző számunk naiv művészetet bemutató összeállításához. József ötlete), akkor könnyen megeshet, hogy az idei tapogatózásoknál a következő években-évtizedekben sokkal egyértelműbb és időtállóbb eredmények is születnek Kecskeméten, díszítési feladatra szóló pályázat meghirdetésével lehetne határozottabb mederbe terelni az alkotótelep munkáját (Kerényi KAFENGAUS, JURIJ: LEÁNY II. 85
