Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 12. szám - Körmendi Lajos: Versek (Módosított születés, Az álom fonákja, Időért viaskodó, Kiszámolós)
KÖRMENDI LAJOS MÓDOSÍTOTT SZÜLETÉS (Gyovai Pál Madonna szobrához) Mint denevérkrisztus kapufélfán — lennék fölfeszítve uram ágyán: ama nyoszolyavitéz hegyesen rúgtat ágybéli kelevézével ágyékomnak, csánkomat nyövi, hányja nagy garraí, pulyák jönnek számtalan fuvarral, ám ő csak veti a tajtékot rendesen, krampuszi szusszokat lök verejtékesen, megcsihad rajtam, másokhoz sem restvérű, de asztalomnál óhajt lenni nagybélű, csak csücsöknyi csöcseim fölött csőszködik akár nyálas kölyök . . . Jaj, változnék én mivé, mivé nem — Madonnává: éltem ,,úgy” ne éljem! Éji vándor így is akadhat, ki éj leple alatt szentszú'z leplem alatt hajnalig nyugodtan matathat. AZ ÁLOM FONÁKJA (Ivan Rabuzin képe alá) Én annyian vagyunk, hogy . . . Néger, mohamedán, fehér, eszkimó, ázsiai ... Én melyik?. . . Nekem öreg ajtóként nyikorog a térdem, ágyba vágyik, lepje a dunyhameleg, mint bányász arcát a szénpor. Akár estefelé a kapukat, ma reggel is kulcsra zártak sok-sok éjszaka kitárt arcot.
