Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 12. szám - Kunszabó Ferenc: Hét nap a hegyen (Kisregény, I. rész)
összefogott két kezemmel a térde alá csaptam, kívül, ahol a zsibbadó van. Összerogyott, elengedett. Kézzel a földre támaszkodva figyeltük egymást. Eszti félrehúzódott, kuncogva. A srác vicsorított. Ő guggolt szemben a holddal. Vártam, hogy elmúljon a zsibbadása, csak a tekintetét figyeltem, nehogy meglepjen. Egyszer aztán ugrani mozdult. Na, gyere! . . . Hirtelen aláhomorítottam, és elkaptam a fejét. A testét átvetettem magamon, a nyakát bezártam a jobb könyökhajlásomba. Lábbal próbált kimozdítani az egyensúlyomból, de csak jobban befészkelte magát a kalodába. Éreztem, milyen ütemesen gyengül, de vigyáztam, hátha cselez . . . Már-már elehgedtem, mikor hirtelen felnyúlt a pofámba, megmarkolta az orromat, és hátrafeszítette a nyakam úgy, hogy csillagokat láttam. Próbáltam kivenni a fejem, nem bírtam. Az orrom ropogott, a szememből dőlni kezdett a könny. Akkor bal kezemmel elengedtem a jobb csuklómat, és ököllel kezdtem belecsapdosni a gyomrába. Még a mocsok-nagy fájdalom mellett is éreztem, milyen jól ülnek az ütések: a pacák összerándult, hörgött egyet. Kinyitottam a kalodát. Nem bírtam fölülni. Abban a félpercben egyetlen gondolatom sem volt, hogy mit csinálnék, ha hirtelen támadna? Pedig a bunyóban az a pláne: az ötlet. Sőt: ötletek. Lehet az a másik sokkal erősebb, nehezebb, ha neked mindig van kéznél egypár ötleted, hogy mit csinálsz, ha így?. .. mit csinálsz, ha úgy? . . . akkor nincs vész. Akkor veszted el a brusztot, mikor már nem szikrázik föl az agyad ... De a pacák is föladta. Oldalt fordult, össze- húzódzkodott, két ököllel gyűrte a gyomrát. Eszti csak akkor mert közelebb jönni: — Ez komolyra ment? Az ürge felröhögött, kongó fejhangon: — Grófnő ez, te! Grófnőt kapartál össze! Eszti leguggolt mellém: — Fáj?... Ez méregből volt? Megfogtam a kezét, együtt álltunk föl: — Hagyjad már . .. A tarisznyám szíja elszakadt. Drótot halásztam elő, és felmentünk a vár legmagasabb pontjára, közelebb a holdhoz. Csendesen működtem, Eszter az ölembe hajtotta a fejét, elszenderedett. Éppen végeztem, és a fejemnek kerestem jó helyet, mikor a srác utánunk mászott: — Ha tudnátok, micsoda bőr vár engem Vonyarcon! . .. A tarisznyát tapogattam a fejem alá: — Jól van, pajtás. Levackolódott ő is: — Spanglid van? — Nincs, apám. Nem spanglizunk. — Á! Még nem is spangliztok!... Te belevaló lennél, mégse vagytok igazi zsivá- nyok!. .. Honnan a francból keveredtetek elő? Már untam a szövegét: — Az anyánkból, tatus! Szunya! Elhallgatott, de éreztem, nincs vége. Nemsokára felkönyökölt: — Mocskos Jack-et ismered? Keszthelyre tette át a székhelyét... Na, annak a régi csaja vár engem Vonyarcon! Ha tudnád, hogy cuclizik az! — Te, fater! Megkérhetnélek valamire? — Na?.. . Tán szégyelltek tömni előttem? — Tépjél le! — Le akarsz koptatni? Hol szerezzek másik hédert ilyenkor? 66
