Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 12. szám - Németh László írói pályakezdésének 50. évfordulója - Fodor András: Homloka égöve alatt (vers)
Első találkozás után így búcsúzott: ő senkinek se szól, arról, mit elvisz tőlem. Csak én tudtam, minden kitüntetésnél több, amit otthagy nálam. Ült a pádon. Körötte még fagy-árnyékban a kert. Fején egyenesen föltett kalap. Kezében könyv — és mégis, az arca nyitva volt. Belül sugárzott. Soha senkiben se láttam ekkora fénylő várakozást. Zihálva bár de mindig fölvezetett a fák, tetők fölé a kövekig: akarta, hogy a víz bordáin megfeszült erőlködő tollak mögött is lássunk valami többet, a Tirrén-tengert legalább. Egyszer, ahogy a gondolat jármán mellette mentem, elesett. Csupa sár lett a térde, karja, melle, de föl pattant és folytatta tovább a közös ügy szavát, magával nem törődve. S most újra nézem, nézem csak a képét. Homloka égövét. Alatta elfértünk volna mennyien! S kérdem veletek együtt: amíg élt, megérdemeltük-e?
