Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 12. szám - Németh László írói pályakezdésének 50. évfordulója - Grezsa Ferenc: Egy gondolat története (Németh László és a népoktatás)
olvassa föl: a Lányaim egy tanulmányát, majd A nép Eötvös-kollégiuma címűt. <s> Móriczcal együtt látogat el — az Égető Eszter Gulácsy doktora: Péczely Attila háza és a béna költő, Vörös István lakása után — a Tanyai Tanulók Otthonába. (” A két író ellentétesen ítéli meg tapasztalatait. Németh László a kollégiumot a morál példájának, ,,Magyarország legkisebb létszámú s legnagyobb jövőjű internátusának” látja. Móriczot viszont a jövő távlata pesszimizmusra készteti: ,,ha nem is az a cél, hogy a felső rétegek asszimilálhassák a mélyből felszálló gyöngyszemeket, de azt sem lehet ezeknek a gyön- gyöcskéknek kötelességükké tenni, hogy az legyen életük célja, hogy a lent maradt hínárt felvontassák a felszínre.” <10> Móricz szerint „nincs itt más segítség, csak ki kell várni, míg felszabadul a magyarság”. A Hídban közölt cikkében Németh így foglalja össze a vásárhelyi kísérlet jelentőségét: ,,Mi történt Hódmezővásárhelyen? Előállt egy tanár, hogy ő a tehetséges tanyai gyermekek számára ingyen internátust akar csinálni. Az egyház adott erre a célra egy igen egyszerű parasztházat. Van benne egy nagy tanulószoba, két hálószoba, néhány mellékhelyiség; kertje és gazdasági udvara is van, ahol a fiúk maguk nevelik a hízót s termelhetik a zöldséget. A bennlakókat a tanyai iskolák legjobb növendékeiből válogatták ki. Nem sokat: egy évben négyet-ötöt ... Az intézmény tüntetőén szegényes; a tempó is lassú. Mostani épületükben harminc gyerek fér el; ezt a számot csak öt év alatt akarják elérni. Az eredmény azonban jó. A tizennégy fiúból kitűnő (azaz színjeles) hét; jeles (azaz egy jója van): kettő; jó: négy; elégséges: egy . . . Elenyésző szám, ha a nem kitűnőek ezreire gondolunk. De ne feledjük el, mindazt, ami a mai magyar szellemben büszkeségre bíró: feleannyian csinálták.” (11) Németh László a Tanyai Tanulók Otthonának legnagyobb mecénása lesz. A szervező Szathmáry Lajosnak, az Égető Eszter Szilágyi tanár urának írt levél nemcsak a Törökvész-kísérlet kudarcának elemzése, hanem a támogatás dokumentuma is: Kedves barátom, Hódmezővásárhelyen a legutóbb említettem már, hogy a pesti népfőiskolára összegyűjtött pénz egy részét a ti tanyai internátustoknak szeretném juttatni. Móricz nyilatkozata hiányzott csak 2), hogy a népfőiskoláról végkép lemondott. Miután ezt megkaptuk, nincs okunk, hogy nektek ígéretet ne tegyünk. Földessy, úgy tudom, írt vagy ír hamarosan. Sárközi az egész pénzt, én az enyém egy részét egy „néma díj”-ra szántuk, amelyet dec. 1-én adunk át egyik méltatlan mellőzött írótársunknak. Az én adományom, ill. fölajánlásom másik részét kb. 1000 P-t a tanyaiaknak szánom. Azt szeretném, ha ezen az összegen jövő ősszel öt új gyermeket állítanátok be, akiket amennyire lehet, s ameddig bírom (havi 20 P-s részletekben) később is én vinnék vagy segítenék tovább. Természetes, ha szükségtek van előbb pénzre, csak írjatok: havi egy-kétszáz pengőt addig is tudok bármikor adni. Őszinte barátsággal köszönt: Németh László Egy kikötésem van: erről a felajánlásról soha, sehol írni nem szabad. Móricz is ebben hibázott — figyelmeztetésem ellenére. 1131 A következő levél azért is érdekes, mert az ajándékozás motívumai közt a „nagy család” gondolata is fölvillan benne: Kedves Barátom, bocsáss meg, hogy csak most válaszolok kérdéseidre. A Földessy-ügy kényes Ő nagyon jól tudja, mit ígért, s ha eddig nem jelentkezett, annak oka van. 28
