Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 12. szám - Németh László írói pályakezdésének 50. évfordulója - Zimonyi Zoltán: Németh László pályakezdése

Megtagadta volna Németh László a korábban s e cikkel egyidőben is hirdetett költői-írói elhivatottságot? Mielőtt erre gondolhatnánk, a tanulmány máris visszatér a korábban vallott elhivatottsághoz, csak most más színben, más tartalommal, individualizálva, de ugyanakkor az egyéniben felmutatható közösségi mozzanatával. ,,Ha a költő prófétája valaminek, akkor annak a prófétája, ami nincs, s az élet mechanikus determi- náltságában nem is lehet. A költő utalás önmagára, s az igazabb életre, amelynek egy elkapott foszlánya talán benned is ott cseng, de csak ő hallja az egész melódiát.”

A kiemelés a Szabó Dezső-tanulmányból való. Ez az az év, amikor Németh László minden korábbi vonzalmát és későbbi, a hatásokat beismerő tárgyilagosságát félretéve szembefordul egykori,.mesterével”, aki az egyéniséget nivellálni igyekezett. Az individualizmus nevében vitatkozik vele: ,,A történelem sivárságában az egyéniség az egyetlen felemelő.”

Szabó Dezső irodalomfelfogása, ideológiája ellenében fogalmazza meg ,,ars poeticáját” is: ,,Az ember egy módon használhat a világnak, ha rendbejön önmagával . . . az embernek egy dolga van: az üdvössége. Aki üdvözült (a mi nyelvünk szerint: beteljesült) az mind tágabb és tágabb körben sugároz enyhületet s akaratlan is purifikál. . . . Élj és valid meg magad, ez a költő megbízása.”

E korban írt kritikáiban szinte kivétel nélkül azt kéri számon, hogy mennyire hajol az író saját titkai, szíve titkos árama fölé; fel tudja-e mutatni az egyéniben az ,,öröl< életet”? „Élj és valid meg magad, ez a költő (értsd: író!) megbízása”. Ez a mondat már a személyességre hajlamos alkat és a nagy feladatokra törő társadalmi szerep egyeztetését, a pályakezdés ellentétes lehetőségeinek összebékítését jelző ars poetica. Éppen az Emberi színjáték idejében fogalmazódik meg, s az Emberi színjáték, mint gyakorlat megvalósítja az elméletet. Hiszen mi más ez a regény, mint az író saját életének a megvallása, nem a hős és az író útjának egybevágóságában, hanem az élet- problémák azonosságában. Az Emberi színjáték már jellegzetes Németh László-mű, amelyben a később kiteljesedő írói világ minden alapvető sajátossága fellelhető. Joggal mondhatjuk tehát: ha csak egyetlen regényben jutott is fényre, kialakult az író modellje. A modell, amely tükrösen mutatja Németh László szándékát: a saját életét, vívódásait szeretné — még a legtitkosabbakat is — feltárni, hogy ezzel mások tanítója legyen. Persze látnunk kell azt is, hogyan formál a szükségből erényt, személyes írói hajlamából látszólag objektív kiindulásé ars poeticát. Jellemző, amit a Magam helyett című önéletrajza bevezetőjében, 1943-ban írt. Az olvasót egy szokatlan élveboncolásra hívja meg, ,,egy ember, aki voltaképpen már meghalt, odaáll a maga letett élete mellé, hogy ezt a kadavert az emberi gondolkodás javára fölbontsa.” Önéletírásával minden embernek akar szolgálni, írja, de legfőképpen a „maga homályával vívódót” szerette volna meggyőzni arról, hogy „minden életnek van egy belső növésterve”, amit kötelessége beteljesíteni. „Könyvemben, amennyire lehet, kíméltem a más emberek titkát: annyit használtam föl, amennyi nélkül az enyémek érthetetlenek. Bocsássák meg a szenvedést, ha nem látnák meg mellette mindjárt az emberi együttérzés írját. Én magam: diszciplínául szabtak magamra, hogy a legkínosabbat se hallgassam el. Egyesek tán vetkezési hóbortot fognak kiáltani. Épp az ellentéte annak: szenvedéssel és gondolkodással kivívott átlátszóság. Meggyőződésem, hogy az emberi életnek sokkal több átlátszóságra van szüksége.”

így lett Németh László vállalkozása — ismét B. Nagy László szavával — az önüdvözülés mítosza. S ezzel zárul pályakezdő útkeresése is 1928/29-ben; írói hajlama és vállalt társadalmi szerepe összebékítésével, morális-metafizikai jellegű írói világa kialakításával.

22