Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 12. szám - Németh László írói pályakezdésének 50. évfordulója - Zimonyi Zoltán: Németh László pályakezdése
módon) az egyéniben, a személyesben mutassa fel a társadalmit, az „örök emberi" természetet? A Készülődés éveinek kritikáiból és tanulmányaiból morális-metafizikai jellegű világkép vonható el. Több bírálatából kitűnik, hogy az író feladatát morális érzés kialakításában látja. Első jelentkezése ez a később meghirdetett „vallásos forradalomnak”, Németh László idealista jellegű etikai szocializmusának. 1928-ban az Új reformkor felé című cikkében hangoztatja: „Meg kell duzzaszta- nunk a kollektív ösztönök, a lelkesedés, a szeretet, az önfeláldozás kiapadt vizeit.” Gandhi-harcra szólít. Ekkor már ismerte Gandhi írásait és a szatjagraha mozgalmat, amely az emberek erkölcsi tartalékára figyelmeztette. „Indiában egy nagyszerű, emelkedett hazafi vértelen, de vértelenségében is könyörtelen szabadságharcra nógatja honfitársait. Ilyen Gandhi-harcra szeretném én a magyarságot elég erősnek és méltónak tudni.” Molnár Albert zsoltárai és ritmikájuk című, ugyancsak 1928-as tanulmányában a kultúrát etikumba helyezett tényezőként értelmezi: „A kultúra nem tudás, nem művészi produkció, hanem valami életet szabályozó elv, amely egy embercsoport minden tagjának belső mágnese, irányítója.” Az igazi zsarnokságnak nem a külső korlátokat, hanem az ember lelke mélyére ólmosodó vak erőket, a „vérség koloncát, a jóság szárnyainak szörnyű zsibbadását, az életünkre kendőzött hazugságokat és álszemérmet” tartja. A morális magatartás Németh László-i értelme: az ember önmagához való hűsége, alkalmazkodás ahhoz a növéstervhez, ami minden emberben megvan; azoknak az erőknek a kiteljesítése, amelyeket a sors „beíénkátkozott”. Eleget tenni az önmegvalósítás kategorikus imperatívuszának. „A történelem olyan vers — írja Ortega-tanulmányá- ban —amelynek minden szaka más ütemre lejt. De ha így van, nekünk, akik e század, strófájában vagyunk beiktatott szavak, e strófa üteme éppoly fontos, mint maga a vers. Ez az ütem a parancs, amelyet a verstől kaptunk, amit Ortega úgy mond: mindenkinek első kötelessége saját kora imperatívuszát megérteni.” Eszerint tehát az erkölcsös magatartás az individuumba is meglevő „örök emberihez”, az egyetemes eszményekhez való hűséget jelenti. A tanulmány utalásai jelzik, hogy Németh László felfogása elsősorban a korabeli polgári áramlatokkal tart rokonságot. Nem árt azonban emlékeztetnünk, hogy éppen a húszas évek európai és főképp (a bukott forradalmak utáni) magyar valóság a szélesebb körben is táplált egy erős gandhis—tolsztojánus—messianisztikus vonalat, amely átmenetileg — főképp az emigráció kezdeti szakaszában — a kommunista mozgalomban is elterjedt. Elég talán utalnunk Lukács György 1919-es Taktika és ethika című könyvére, Sinkó Ervin Szemben a bíróval című 1935-ös önéletírására, illetve Lengyel József Bécsi portyák című útirajzának idevágó részleteire. Sinkó Ervin leírja például, hogy a szociáldemokrácia világháborús csődje, a nemzetköziség elárulása után milyen revelációt jelentett számára Ady attitűdje, költészete: ,,. . . találkoztam egy individualizmussal, . . . mely nem a saját, nemcsak a saját, hanem minden egyes individuum végtelen értékének megismeréséből fakadt... Ez az individualizmus az emberiséggel való heroikus szolidaritás, a hűség nevében állt külön, és tartotta magasra egymaga azt a zászlót, melyet a milliós tömegszervezetekkel rendelkező szociáldemokrácia a nemzeti zászlókkal cserélt fel: az emberiség, az emberi méltóság zászlaját.” A Készülődés-évek tanulmányai a morális magatartás életelveit fogalmazták meg, hozzá a mutatóábrát az Emberi színjátékban kapjuk meg. Németh László első megjelent regényének az alapproblematikája a főhős, Boda Zoltán „belső növéstervének” a megvalósítása. Boda Zoltán életútja metafizikai személyiségformáló „forradalom”. A benne munkáló egyetlen szenvedély (ahogy a másik nagy fejlődésregény, az Utolsó kísérlet 20
