Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 11. szám - MŰVÉSZET - Naiv művészek vallomásai - Bakos Lajos - Süli András
BAKOS LAJOS 1901 DOMBIRATOS 1974 DOMBIRATOS (Bakos Lajossal a magnetofonfelvétel 1973 április 16-án Dombiratoson készült). 1901 április 28-án születtem itt Dombiratoson. Cselédember, szegényember, zsellérember volt az apám. Nem volt nekünk földünk egy lépés se. Csak amin jártunk, az volt a mienk. így éltünk, majd aztán nőttem, felkerültem katonának, és aztán leszerelésem után mentem én el borbélynak. Mert hát nem akartam ötödös kukoricát kapálni. Azt mondtam a feleségemnek, hogy én nem kapálok ötödös kukoricát, nem bánom, ha inkább zsivány löszök, vagy bármi löszök, de akkor se. Én elmegyek borbélyinasnak, oszt löszök borbély. El is mentem, az is olyan jól sikerült, ugye én két évre olyan precízen elsajátítottam a borbély mesterséget: házról-házra jártam, fogtam aztán sok vendéget, dolgoztam, hogy nálam jobb borbély nem is volt a faluban. Faragáshoz 1967 tavaszán fogtam hozzá. Diófát hasítgattam el, aztán, hogy hasogatom, úgy nézem, hogy milyen szép, milyen gyönyörű szép fa, milyen sok szép mindent lehetne ebből faragni, fogom a ceruzámat, ráírok egy szép kis madarat, rajzolok rajta, ráírtam a madarat. Rárajzoltam a madarat. És akkor, mutatom itt a gyerekeimnek, hogy nézzétek csak, milyen szép madár lesz ebbül, fiaim! Nevetve mondják: nem lesz abbul apa semmi se! Na mondom, majd meglássátok csak fiaim. A szalonnasütő családokat csináltam a legtöbb ideig. Ezt majdnem hét hónapig. Nagyon munkás dolog volt. Nagyon. Elmondom, hogy milyen fábul vannak. Ezek vannak gyertyán fábul, ami a legkeményebb fa, ez olyan szilárd, kőkemény, mint a csont. Öregasszony ül, kisgyerek a nyalábjába, és hogy mindegyiknek 1—1 darab nyársat adjak a kezibe, aszalonna mögdarabolva rajta, hogy most má ük sütik a szalonnát. Akkor csináltam melléjük 1—1 kaszát, sarlót, tokmányt. Hogyha hozzáfognak az aratáshoz, hát akkor a két kaszásnak két sarlója, két tokmánya legyen, oszt hadd haladjon az aratás. Ha már, most már megreggeliznek, jól megsütik a szalonnát, hát akkor. így gondoltam el, így valósítottam is meg hát. Nem tudom, hogy kinek, hogy tetszik, de énnekem még ritka nap volt, hogy be ne menjek a szobába, hogy be ne nézzek rá, mert hát annyira szeretem a munkámnak a gyümölcsit értékölni. Ha visszagondolok az életemre, mégis ez a, ez a közel hat esztendő, ez az életemben a legszebb élmények. Mert olyan sok szépet produkáltam, amire talán rá sem mertem vóna gondolni. De aztán, hál Istennek sikerült, meg iparkodtam is magam. Csak még legalább az Isten egy pár évig hagyna élni, hogy a gyermekeim is, mind tele van, de azért még azt mondják, hogy apa még nekem csináljon ilyet. Apa, még nekem csináljon ilyet. Legyen olyan jó, csinálja mög. Mögfizetek. Hát nem köll nekem, hogy mögfizessetek, gyerekök. Mögcsinálom: legyen egy örök emlék. SÜLI ANDRÁS 1896 ALGYŐ 1969 SZEGED (Részlet a filmforgatókönyv szövegéből) Amire visszaemlékszem, minden képemet szeretem, leginkább a vonatosat, templomosat, gőzhajósat, ezek a legjobbak közé tartoznak. És festettem még „Szoba belseje” című képet az otthonomba, meg volt az asztal terítve, ebédhöz, és ott voltunk a családtagok. Szép vetett ágyak voltak, a szobánkba, és közben az egyik cica felment a párnára. A szép vetett ágynak a tetejire. És onnan zavarta le a nővérem a cicát. A többi cica meg már ebédölt az asztal alatt, a tányérjukból. Én szerettem a cicákat, nagyon szerettem a cicákat. Most is szeretem, úgy dajkálom sokszor, olyan szép kis cica van itt, bogár fekete, kis cica, de nagyon élénk kinézete van neki. Úgy hogy nagyon tetszik a cica nekünk. Igen szerettem a vonatokat festeni, de viszont a gőzhajókat is. Akkor festettem a Tisza részleget, erdővel, vízzel, csónakokkal, tutajokkal. Hát a vonatos képet kérem, úgy festettem, — hogy mondjam —, mint a többi képet: az asztalon. Asztalon dolgoztam én. Nem is volt állványom, nem is köllött állvány. Az algyői állomást is megfestettem, már ahogy tudtam, abban az időben, tavasz volt mikor festettem. Igen szerettem a templomokat is festeni, és szerettem a templomi körmeneteket is. Az algyői templom belsejit festettem meg, nagyszámú körmenettel. Ezekre emlékszem. Hát a szánkázásról nem tudok, csak nagyon nagyon röviden tudok arrul mondani valamit, azt, hogy 78
