Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 11. szám - MŰVÉSZET - Naiv művészek vallomásai - Gajdos János
De nagyon kapós lőtt. Na és gondoltam, hogy ha már ez ilyen kapós, akkor hát egy röndös Madonnát faragok. Szőröztem követ, nagyobb darabot és abbul faragtam ki. Hát kérem szépen ez került filmre. Hogy oszt hova jut majd a filmen, én nem tudom. Csak az tudja majd kérem szépen, aki a filmet elkészíti. Hozzáfogtam faragni parasztokat. Faragtam két parasztot, egy kisebbet, meg egy nagyobbat. Utána faragtam egy kubikost. Hát kérem én is kubikos voltam valamikor. Akkor faragtam egy családot: apa, anya és a kislány előtte. Megkért itten egy nyugdíjas tanárnő, hát faragjak vöröskatonát. Hát az jutott eszembe mindjárt, hogy hát hiszen a szögény parasztok mentek el vörös katonának. Hát az egyik parasztot, a nagyobbat mindjárt átalakítottam, átöltöztettem vörös katonának. A kalap szélit lefaragtam, csak simlit hagytam elől neki, akkor egy piros csillag ment fel elől a sapkára. Egy puskát faragtam, a karjára volt akasztva, és kész volt a vörös katona. így telt rajtam az idő, végig, hosszára, míg aztán annyira haladtam, hogy 15 darab szobrot faragtam ki. Akkor abbahagytam, mert most már nem bírom, látni sem látom jól, meg remeg a kezem nagyon. GAJDOS JÁNOS 1912. GESZTERÉD 1950. BUDAPEST (A magnetofonfelvétel özv. Gajdos Jánosnéval — Budaörsi úti lakásán — 1973 tavaszán készült.) Férjemet úgy gyermekkoromban ismertem meg. Együtt jártunk iskolába Geszteréden, Szabolcs megyében. Szegény napszámos családból származunk, ők hárman voltak, mikor én őtet megismertem. Abban az időben még nagyon jól álltak, s tudja, akinek Geszteréden 5 hold földje volt, vagy 10, az már nagygazdag volt. Napszámba nem igen jártak, a sajátjukat művelték. Hát egész kicsi korában elhalt az édesapja, s mikor az édesanyja meghalt, akkor olyan 10—12 éves körül lehetett. Majd elkerült ipari tanulónak, Nyíregyházára, az ipari iskolát is elvégezte, cipész mesterséget. És azután onnan fölkerült Pestre. 32 őszén jött haza, Geszterédre és 33 március harmincadikán esküdtünk meg. (Nevetve mondja:) Az esküvőnk nagyböjtben volt, húsvét előtt. Hát nagy mulatság nagyböjtben?! Hogy lehet azt elképzelni? Katolikus község! Nem nagyon lehetett énekelni sem. Nem volt nekem menyasszonyi képem. Majd mikor fölkerültünk Pestre, akkor volt az a képünk együtt: télikabátba. 34-ben szintén feljöttünk Pestre, és azóta itt vagyunk. A 34-es kiállításon ő még nem szerepelt. 36-ban, valahogy így volt neki az első kiállítása. Erzsébet tér volt még akkor. Erzsébet tér 2-ben volt ez az őstehetségek kiállítása. Igen, és 37-ben volt Hollandiában, Amszterdamban volt kiállítása. Mármint az őstehetségeknek, és köztük volt ő is. Mert így volt, hogy haza-haza mentünk, otthon voltunk egy évig, vagy egy nyáron, akkor ősszel visszajöttünk Budapestre. Ez nagyon sokszor megtörtént. Költöztünk egyszer oda, akkor vissza. Szép kis élet, istenem ... Nagyon vágyott csendes, nyugodt életre. Szeretett volna visszamenni Geszterédre, nagyon szeretett volna ott élni. Nem láttak ilyesmit abban az időben még otthon, nem igen értékelték, meg talán semmibe sem nézték. Hát ugye, mint afféle parasztemberek, nemigen értették, hát hogy őszinte legyek én sem értettem, ugye. De, hogy láttam, rajong érte, én beletörődtem ... Ha ő ... abban kiéli magát, hát hadd csinálja... Majd egyszer elment, azt hiszem Nyíregyházára, ott vett ecsetet magának. Palettát, festékeket. Egyszer hazajön, kipakolja, kicsomagolja, akkor néztem csak nagyot, hogy mit hozott és akkor, akkor kezdett így kisebb képeket festegetni. Én azután annyira szerettem, hogyha nem volt több pénzünk, csak arra a festékre, nem bántam, vegyen festéket, nem érdekelt. Én nagyon, nagyon szerettem. Aztán amikor láttam, hogy alakulnak az alakok, meg, meg a táj, meg, borzasztóan tudtam élvezni a dolgait. Vannak olyan képek, amit hát nem is tudjuk, hogy hova kerültek. De tényleg nem mint ő, aki dolgozott vele, hanem én, mint laikus, mintha a szívemhez nőtt volna, mikor el kellett adni. Annyira fájt. Nagyon sok szép képek, de azt sem tudjuk kinél? Merre? Mindent emlékezetből rajzolt, festett. És az sikerült legjobban. Nyáron téli kép, télen nyári kép. Otthon a szobában. Pesten volt egyszer egy időben: olyan kis szobában laktunk, ahol az ágyra föltette ilyen tábori, kis állványa volt és a harmadik lábát beállította az ágyba, és ott festett. Hát igen, akkor, akkor élveztem ugye ezt a dolgokat. 76
