Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 11. szám - MŰVÉSZET - Naiv művészek vallomásai - Moldován Domokos: Előszó
NAIV MŰVÉSZEK VALLOMÁSAI ELŐSZÓ „A nagy népművészet alakulása megállt és előlépnek az egyéni alkotókakik nem tagadják meg népi származásukat, de láthatóan más mondanivalójuk tartalma és más formanyelvük is. Képeik, mint alkotások, köze, lebb állanak a modern festőművészethez, mint ősapáik népművészetéhez.” Kassák Lajos, 1934 (Részlet a Nyugat-ban megjelent „Őstehetségek” című írásából.) Erdélyben, a kalotaszegi — ún. Nádas menti — falvak szinte mindegyikében az 1920-as évektől kezdve a magyarvistai Gergely János ácsolta, festette az új házasoknak a bútorokat. E hagyományőrző vidéken ma is szinte minden házban találunk „Gergely János faragta, Anno...” bútort. (Kalotaszegi gyűjtéseim során nem egy ,,Náni faragta” ágyban pihentem.) Az 1901-ben született Gergely János azonban az 1930—40-es évektől kezdve már nemcsak a szokásos erdélyi paraszt-renaissance virágait festi a bútorokra — haláláig: 1964-ig —, hanem figurális kompozíciókat is. 1930-ban a mérai Hangya Varga Józsefnek készített bútoron az ágy támlájának közepén egy tájkép látható, patakkal, fákkal. 1945-ből vaió a magyarvistai Barta István mészárosnak készített padláda, amelynek támláján a teljes mészárszék látható a tulajdonossal, feleségével és fiával munka közben. 1936-ban tükörből, olajfestékkel vászonra festi önarcképét is, amelyet sikerült az enyészet elől megmentenem, egy magyarvistai hiú tetejéről, a Kecskeméten—szerény gyűjteményemmel— alapított Magyar Naiv Művészek Múzeuma számára. Gergely János művészi sorsa gyönyörű folyamatot tükröz: a virágos bútorokra csempészett tájkép-zsánerképfestéstől a portréfestésig. Németh László — Gergely Náni önarcképének születése idején: 1934-ben írta az alábbi sorokat. „Mentsük meg ezeket a két sors közé került embereket, segítsük hozzá őket, hogy csodabogarakból a nép vezéreivé válhassanak, építsünk nekik menhelyeket, ahol az első útbaigazítást megkaphatják, otthont, amellyel nehéz életkörülményeik közt is összeköttetésben maradhatnak.” Vándorlásaim, gyűjtéseim során végeláthatatlan hosszúságú — magnetofon segítségével is rögzített — beszélgetésekből válogattam össze néhány mondatot, amely az esztendőkkel ezelőtt készített „Magyar Parasztfestők Nyomában” (1966—68) című televíziós dokumentumfilm-sorozatom, s a most ugyancsak a televízióban készített, tíz részes színes „Magyar Naiv Művészek” (1972—74) című portréfilmsorozatom forgatókönyvének is része. Az elkészült tv-filmsorozatban is az itt olvasható sorok, vallomások hallhatók. MOLDOVÁN DOMOKOS 74
