Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 11. szám - MŰVÉSZET - A naiv művészetről - Pap Gábor: Gondolatok a naiv művészetről

TÖTTŐ GYURI JUHÁSZ RAJZA

MŰVÉSZET

PAP GÁBOR

GONDOLATOK A NAiV MŰVÉSZETRŐL

Ha az utcán lóttomban-futtomban egy riporter azzal a kérdéssel állítana meg, hogy mit tartok a naiv művészetről, hamarjában csupa ingerkedő válasz jutna az eszembe. Például, hogy a riporteri naiv művészetről, amelynek íme, szembeszökő megnyilatkozása ez a kérdés, semmi jót. Vagy hogy attól függ, milyen fokon kell értelmeznem a naivitást: egy középiskolai évzáróra szépítkező kamasz, vagy egy becsületes munkában megőszült nyugdíjas világszemléletének fokán. Ami mindjárt azt is jelezné, hogy

— mint annyi más fontos kérdéskör esetében — itt is felvetődik egy első-előtti (nulladik vagy mínusz egyes sorszámú) kérdés, úgymint: előbb beszéljek-e róla (mármint esetünkben a naiv művészetről), vagy előbb definiáljam? Világos, hogy a definíció nem kis részben attól fog függeni, amit mondok róla, viszont attól függően mondok ezt vagy azt, hogy milyen definíciót alkalmaztam rá.

Maradjunk hát annál, hogy amit mondani fogok, az olyan valamire vonatkozik majd, amit én e pillanatban legjobb tudásom szerint naiv művészetnek tartok, és megfordítva: amit ily módon naiv művészetként jellemzek, arra — nem pedig bármi másra!

— vonatkoznak majd az alábbi megállapításaim. Ha ebben meg tudunk egyezni, akkor innentől már tömören is fogalmazhatok.

63