Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 11. szám - Demény Ottó: Versek (Hajnalok, Utazó)
DEMÉNY OTTÓ HAJNALOK Tűzvészként kél a nap látom az ablakon át ó mennyi napkeltét megéltem hányszor e parázsszínű hajnalt s mindinkább érzem hogy a század szenzációi elhamvadtak együtt égve ifjúságommal a nagy idők a látványos csodák s most itt ez a beteljesültség ez az émelyig tartó bőség égetni feltárt kincseinket szaporaság hideg anyagban hőben s félek hogy az öncélú verseny kiütöttjei mi leszünk karunk lankad idegeink elhalnak nem érzékeljük a veszélyt sem a tűzvészként kelő napban a különösség új kezdeteit hogy az arc örömökre gyúljon csak mert reggel van új nap új remény UTAZÓ Örömre nyílt szem tiszta száj ha jövök ajtót nyit nekem elém tesz ételt és italt — érezd magad fenségesen milyen szerelmet vágytam én lassan izzó indulatot beteljesített álmaim fölött e télvégi napot
