Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 10. szám - SZEMLE - Orosz László: Kecskeméti kis irodalomtörténet (VIII. rész: „Új időknek új dalai” Kecskeméten)
szül helyezni. Méltánylást érdemlő igyekezetében, új utakat törő és új kifejezési módokat kereső eredetiségre törekvésében azonban megfeledkezik az egy legszükségesebb dologról. A művészeti érzés felemelő, megtisztító, kiegyenlítő nyugalmát nem képes megadni sem a naturáliz- musnak, sem az impresszionizmusnak izgató és nyugtalanító harmóniátlansága.”3 A szecesszió, naturalizmus, impresszionizmus megjelöléseket eléggé vegyesen használták abban az időben minden új irodalmi és művészeti törekvésre. A Katona József Körben viszonylag higgadt és kulturált hangon ugyan, de elítélték ezeket. Ugyanez a titkári beszámoló politikai jelenségekre is kitér. Elítélik a radikalizmust is, a reakciós hatalmi erőszakot is, mert megbontják a nemzeti egységet. Állásfoglalásuk lényege a változástól való félelem. Útmutatást „az ellentétek kibékítésén évek óta csendben munkáló hazafias irányzat” orgánumában, a Magyar Társadalomtudományi Szemlében keresnek.4 Ezt a folyóiratot a polgári radikális Huszadik Század ellensúlyozására hozták létre. A kép mégsem egyértelműen sötét. A Kör tényleges tevékenysége pozitívabb, mint óvatoskodó politikai és irodalompolitikai állásfoglalása. Ismeretterjesztő készsége például szerencsésen találkozhatott össze a szervezett munkásság művelődési vágyával az ún. munkásgimnázium létrehozásában. A Bercsényi utcai Munkásotthon egyre fontosabb tényezője a város kulturális életének. A Magyar Alföldben olvashatjuk: ,, . . . a munkásotthon nem más, mint a munkásság kulturális érdekeinek sziklavára. Itt tanul meg írni, olvasni az a munkás, akit gyermekkorában megfosztottak az iskoláztatás lehetőségétől. Itt tanul meg beszélni, hogy a pódiumon ki tudja fejteni millió munkatársának keserűségét. Itt tanulja meg, hogy a gazdasági élet szövevényszerű jelenségeinek felismerése fontosabb valami a megélhetésre nézve, mint a levegőben lebegő hülye bölcselkedések ballonjai . . ,”5 A Katona József Körben tapasztalt hang óvatoskodó volt, a munkásság lapjáé, a Magyar Alföldé szenvedélyes, helyenként nyers. A születő újat mindenesetre ez képviselte. Munkatársa, a Tanácsköztársaság idején szerkesztője volt az első kecskeméti munkásköltő, Hajnal József (1885— 1969). Gőzkalapács című kötete 1913-ban jelent meg. A Kecskeméti Lapok kritikusa — Tóth László — így írt róla: „A munkások költője Hajnal József, az új előretörő osztályé, amely az érzéseket is kollektív formában tömöríti. A tömegek érzését énekli meg az egyéniségen át, amely a nagy forradalmak vergődő erejét olvasztja fel lelkében. A gyárak kalapácsain át- hallik a gulya kolompja és egy európai filozófián át a kecskeméti mezők füvére hajtja a fejét.” Tóth László jellemzéséből kiolvasható, hogy Hajnal költészetében Walt Whitmanre emlékeztető vonásokat lát. Whitman ésa szocialista líra között általában található összefüggés, s érdekes felfigyelni rá, hogy a mozdony Hajnal egyik költeményében éppúgy jelképes jelentőségűvé válik, mint Whitman híres Téli mozdonyában, ámbár, lehetséges, hogy tőle teljesen függetlenül. Verseinek lendületét jól érzékelteti ez az ars poeticának beillő három sor: „Dalom nyomában új élet született, S lánctörő munkámban meg nem állít Se szuronyerdő, se feszület.”6 Hajnal József életművének jelentős része kéziratban maradt, de jóformán hozzáférhetetlen már Gőzkalapács című kötete is. „Meg kellene kezdeni adósságaink törlesztését vele szemben” — írta Hajnal Józsefre emlékezve F. Tóth Pál.7 Legfőbb adósságunk: műveinek kiadása. Heltai Nándor jogosan hívta fel figyelmünket .......éhe a szónak” című tanulmányában egy másik kecskeméti munkásköltő, Székely János Adyn, Kosztolányin, Tóth Árpádon iskolázott hangú verseire is.8 Figyelmet érdemel a Magyar Alföld kulturális publicisztikája is. Nem egy cikke tanúsítja azt az Adytól megfogalmazott tételt, hogy csak a proletariátus igézett népe a kultúrának. Modern városi könyvtár szervezését követeli a lap, s kitűnő tájékozottsággal jelöli meg a példaképet is a Szabó Ervin által létrehozott Fővárosi Könyvtárban. Több cikkében foglalkozik a művészteleppel, érzékeltetve, hogy a munkásság sokkal inkább magáénak érzi a művészet ügyét, mint a kecskeméti polgárok. Nem kis büszkeséggel állapítja meg: „egy öntudatos munkás még a szellemi táplálékának kiválasztásánál is több igénnyel van, mint egy tehetősebb polgár.” A modern magyar irodalom és művészet terén való tájékozottságát jól jellemzi az a felsorolás, amelyet egy 1912-i cikkében találunk: „A versírásnál Ady, Kosztolányi és természetesen a klasszikus Kiss József, a novellában Bíró, Révész, Móricz és Ambrus Zoltán, a kritikában Ignotus és Bresztovszky Ernő, a zenében Reinitz Béla, a festészetben Kernstock Károly, a színműírásban Bródy és Molnár . .Természetesen fontos nevek kimaradtak ebből a névsorból, kevésbé fontosak meg belekerültek, a felsorolt nevek vállalása azonban 1912-ben feltétlenül az új magyar irodalom és művészet melletti szavazás volt.9 Más kérdés viszont, hogy a Magyar Alföld mit tett az itt említett költők, írók megismertetéséért. Vidéki lapokban számos Ady-utánközlést találhatunk, a Magyar Alföldben nincs ilyen. Annál gyakrabban közlik az Adyékkal irodalmi értékben semmiképpen sem mérkőzhető, ámbár nem lebecsülendő Csizmadia Sándor meg Peterdi Andor verseit. Csizmadia kötetéről ismertetést is írnak. A Magyar Alföld mindenesetre a szocialista munkásmozgalom országosan is számottevő orgánuma volt. 1919-es évfolyamának írásait József Farkas „Mindenki újakra készül ... ’’című szöveg- gyűjteménye is számontartja. Figyelmet érdemel a lap okos beleszólása az 1919-es Kassák-vitába. Egyrészt megállapítja az „Egy ifjúmunkás levele”94
