Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 10. szám - MŰVÉSZET - Dévényi Iván: Henri Matisse magyar kapcsolatai
HENRI MATISSE MAGYAR KAPCSOLATAI „Fogadd üdvözlésem Henri Matisse nagy szülöttje a játékos kedvű Istennek Levett kalappal sétálok képeid erdejében.” (Kassák Lajos) Hatvan évvel ezelőtt, 1915. július 18-án — tüdő- és mellhártyagyulladásban — meghalt Pécsett GALIMBERTINÉ DÉNES VALÉRIA festőművész (szül. 1877-ben), a kubiz- mus egyik magyar úttörője. Két nappal később Budapesten öngyilkosságot követett el férje, GALIMBERTI SÁNDOR (szül. 1883-ban), aki ugyancsak a konstruktív törekvések szellemében dolgozott. Mindketten — Galimberti Sándor is, Dénes Valéria is — HENRI MATISSE-nak (1869—1954), a francia festészet nagy koloristájának, a „Vadak” („Les Fauves”) művészcsoport vezető egyéniségének tanítványai voltak. Matisse minden bizonnyal becsülte a két fiatal magyar művészt, akik 1911/12-ben elkísérték mesterüket arra a marokkói tanulmányútra, amely a Matisse-i színvilág még tüzesebbé válását eredményezte. (L. Dénes Zsófia: „Tegnapi újművészek”, Bp., 1974.) Galimbertiék mellett Matisse-nak más magyar tanítványai is voltak, elsősorban BRUMMER JÓZSEF szobrász (1883—1945), aki később műkereskedő lett Párizsban, majd pedig az Egyesült Államokban. Brummer — aki Henri Rousseau-val, a Vámossal is jó viszonyban volt (Rousseau 1909-ben meg is festette a magyar származású műkereskedő portréját; a képet a New York-i Museum of Modern Árt őrzi . . .) — 1924-ben avval nyilvánította ki Matisse-hoz való ragaszkodását, hogy mestere munkáiból nagyszabású és nagysikerű tárlatot rendezett New York-i galériájában. (A kiállítás katalógusának előszavát Brummer irta.) Perlrott Csaba Vilmos (1880—1955) Bornemissza Géza (1884—1966) festők tartoznak még az „Académie Matisse”-nak, a francia mester 1908-ban megnyílt magániskolájának növendékei közé. Alfred H. Barr, Jr. vaskos monográfiája („Matisse, His Art and His Public”, New York 1951) szerint Berény Róbert(1886—1953) is növendéke volt Matisse szabadiskolájának, a magyar művészettörténeti irodalom (Szíj Béla: Berény Róbert, 1964; Passuth Krisztina: A „Nyolcak festészete”, I. kiadás 1967 stb.) azonban nem tud erről, habár Matisse művészetének Berény Róbertre (és a „Nyolcak” csoport többi tagjára ...) gyakorolt hatása kétségtelen. Magyar tanítványai közül Perlrott Csaba Vilmost különösen kedvelte Matisse. Perlrott kalauzolta el a fiatal FERENCZY BÉNIT (1890—1967) a mester tágas műtermébe. Ferenczy Béniben — mint ez „írás és kép” című könyvéből (1961) kitűnik — évtizedek múltán is elevenen élt e látogatás emléke. CZÓBEL BÉLA (szül. 1883-ban) nem volt Matisse-nak növendéke, de jól ismerte „A zene”, „A tánc”, „A zongoralecke”, a „Fehérturbános odaliszk” alkotóját. 1948- ban Czóbel — felesége: MODOK MÁRIA festő (1896—1971) és a műgyűjtőként is jelentős HATVÁNY FERENC festőművész (1881—1958) társaságában — felkereste párizsi otthonában az idős, testileg már erőtlen, de szellemileg még igen friss mestert. Matisse szívélyesen fogadta magyar vendégeit. (Hatvány Ferenc — a „Magyar Művészet” című folyóirat 1949. évi 1. számában — érdekes cikkben számolt be a Matisse- nál tett látogatásról és a francia mesternek Czóbeilel — művészeti kérdésekről — folytatott beszélgetéséről.) Matisse magyar kapcsolatainak részletes feldolgozása művészettörténetírásunk 79
