Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 10. szám - MŰHELY - Kabdebó Lóránt: A világ képeiben (Nagy László költészetéről)

A történelemnek van egy speciális, sajátos huszadik századi vetülete is. És ez a kor technikai civilizációjából következő hajsza. A „Motorizált rémek Kondor Béla baljós rézkarcairól” megjelenése, és állandó jelenléte. Az életmód nemcsak a történelmi változás, a nagy korszakváltás következtében alakul, valójában korunkban a világ képe a technika következtében is átalakul. Nagy László válasza itt is illúziók nélküli, nosztalgiákat kerülő. Hiszen az Ég és Föld nyugtalan párbeszédében a Fiúk útját egyértelműen meghatározza. Mégis szembe kell néznie ezzel a hajszával is, amikor emberképét alakítja. A Menyegző emberpárja ezzel az embertelen méretet öltő hajszával is megmérkőzik. Az ember sérülései éppen ezekből következhetnek, emberi kapcsolatok bomlása, sőt emberi pontatlanságok is, mind ezzel is magyarázhatók. Az idill egy fajtája, ha az ember nem vesz tudomást erről, kilép belőle, a végtelennel társalkodva saját életmódját csak személyes furcsaságként esetleges véletlenné minősíti, vagy a senkiföldjére vágyik, a hajsza nyugalmas pillanatait megteremteni önmaga számára. Nagy László nem ezt az utat választja: ő magára vállalja a jelen minden meghatározó problémáját: az ő ember-képe ennek a hajszának a próbáját is magára méri. Hiszen a történelmi változás pontos elemzése mi lenne más, mint a kor hajszájának, változásainak azonnali lereagálása, nyomon követése, — azaz: ember-szobrai a hajszát vállaló, abban helyüket megteremteni akaró emberek.

Ebben a társadalmi és technikai korszakváltásban vizsgálja meg Nagy László az embert és méri teherbírása határait, és keresi kiteljesedése lehetséges méreteit. Mert a költő jellemzőjeként említett drámai küzdelem nem elvonatkoztatott szembesülés, még csak nem is konokan vállalt szembesítés a kor meghatározó tényezőivel. Hanem az ember összes személyes helyzetének lírai átélése, egy sokszínű gazdag érzelem- világú-viszonyulású ember összes élethelyzeteinek megvizsgálása. Az ember életének szinte nem adódhat olyan személyes pillanata, amelyben ne tudna találni egy azzal adekvát Nagy László-verset. Csak a legnagyobb költők sajátja ez. És mivel Nagy László kortársunk, még csak át se kell kódolnunk verseit, nem kell lebontani róluk a korhoz kötött sajátságokat, és átértelmezni saját problémáinkra, — mint tesszük klasszikusainkkal, amikor élethelyzeteinkben tanácsaikat kérjük. Nagy László versei közvetlenül a mi problémáinkra válaszolnak, mint Ady, mint Babits vagy József Attila, úgy teremt egyetemes érvényű lírát, hogy egyúttal jó meghallói, kortársai számára is a legbiztosabb tanácsokkal szolgálhat. Világok keresztezési pontján, és a szenvedély legizzóbb kötődéseiben vagy legfagyosabb magányában egyként otthonosan találja magát. Ezért mondhatja magától értetődő természetességgel az emberi teljesség alaptörvényét: ,,A világ képeiben mi vagyunk”; hogy azután mi felfedezhessük a magunk számára ezt a magunk megismerése és alakítása felé vezető biztoskezű segítőtársat, elmondhatva: Nagy László képeiben mi vagyunk.

77