Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Matkópusztai mozaikok

a férjét orvoshoz vinni. Jellemzésükre néhány stilizálatlan mondatot a jegyzetfüzetem­ből: Rádiójuk nincs. Újságot nem járatnak. A világ dolgairól sehogy se tájékozódnak. Az ágyon nincs lepedő. Tengődés. Szegénység. Szerencse a szerencsétlenségben: véletlenül olyan tanyába is betévedek, amelynek lakói az elszegényedésnek még az elején tartanak. Az átmenet náluk még kezdeti stá­diumában szemlélhető. A 67 éves gazdának régen nem ment nagyon rosszul: 5 hold saját földjéhez 10 hold bérlete is volt. De mire négy gyermeket felnevelt (akik közül három el is ment azután), mire 67 éves lett ő is, a felesége is, a pártában maradt lányuk meg 44, rájöttek, hogy lefelé mennek. Az asszony betegeskedik, tizede annyit sem tud már dolgozni, mint azelőtt. Lányuk, — az egyetlen potenciális munkaerő a hétholdas gazdaságban — városba akar menni, az iparba, hogy nyugdíjjogosultságot szerezzen. A gazda szakszövetkezeti tag, a termelőszövetkezetben meg alkalmazott, portás. (Ne csodálkozzunk: a tanyavilágban ennél cifrább figurák is vannak.) Dolgozni a férfi se nagyon tud, de azért két lovat tart. Ezeket a szomszédok olykor elkérik, s a köl­csönt napszámban adják vissza. A szomszéd házakban van villany, náluk nincs és már nem is lesz, mert a bevezetés 10—12 ezer forintos költségét az ő lefelé tendáló gazdasá­gukból egyre nehezebb volna kiszorítani. Nem tudják, hogy a jövőjük hogyan alakul, de félnek tőle. Kisüzemi tanyájuk belátható időn belül átmeneti tanyává lesz. A benne lakók süllyedése pedig a magánparaszti életforma csődjét példázza. A sokszor emlegetett Dudás Mihály is 67 éves már. Bár a gazdálkodási tudománya jóval nagyobb, mint a vele egy napon emlegetett társaié, a tehenet már az ő háztartásá­ból is kiszorította a kecske. Dudás Mihály számol: adó 8400 forint, nyugdíjalap 600 fo­rint, SZTK 840 forint, fizetnivaló a föld aranykoronája után 700 forint, az évi jövedelem 10 százaléka szakszövetkezeti közös alapba 1800 forint, összesen: 12 340 forint. „Ebben a korban nagyon ésszerűen kell gazdálkodni, h. az ember azt akarja, hogy no, még­is ...” Az átmenet legelején még így vetülnek ki a dolgok. Megfordultam olyan „tanyában” is, amelynek gazdája bizonyára megneheztelne rám, ha megtudná, hogy a Matkó-felsői dűlőben épült három szoba komfortos polgári otthonát ezzel az idejétmúlt településtörténeti elnevezéssel csúfolom. Háza tényleg nem tanya a szó régi értelmében, csak a környezete az, amelyben felépítették, de mivel ott van és nem Kecskemét villanegyedében vagy valamelyik exkluzív kertségében, mégis csak tanyának mondom — bár a leírt típusok egyikébe sem sorolható kivételnek tekintem. Tulajdonosa egy 39 éves ács és kőműves képesítésű, de talán minden kétkezi munkához értő iparos. Miután szülei a három katasztrális hold szőlőjüket felosztották az öt testvér között, ő itt építette fel a házát 1967—68-ban. (Természetesen engedély nélkül.) Azóta berendezte és a régi Wartburgot is kicserélte egy új Polski Fiatra. „Honnan telik?” — kérdezi az adóhivatal szegény, s minden bizonnyal irigy tisztvi­selője. „Hosszúak voltak az éjszakák és eljártam lopni!” — mondja ő az önérzetében sértett állampolgár harcias méltóságával. A szellemesnek vélt mondás azóta sztereo­típia lett nála: az én szociográfusi kíváncsiságomat is ezzel veri vissza. Ám azután, hogy személyem és ténykedésem ártalmatlanságáról meggyőzöm, kibúvik belőle a vállalkozó szellemmel megáldott homo faber, aki azonban sikereire is büszke . . . Van két fűrészgépe, amelyen állami gazdasági megrendelésre, de nyugati exportra is szőlő­karót szab. Műhelyében komplett hegesztő apparát, amellyel mindenféle szakmába vágó munkát elvégez, de kiváltképp gázolaj tárolására alkalmas tartályokat készít, amiknek különösen nagy a keletje, amióta a módosabb tanyalakók olajkályhával fűte- nek. Egy kis benyíló mögött a félhomályban csirkekeltető gép. Kint az udvaron meg egy végtelenül egyszerű, de nagyon praktikus szerkezet: libatömő „gép”, amivel 7 perc alatt 30 liba tömhető meg. Amikor ez volt a nagy üzlet, a feleségével kettesben ő is felvállalt vagy 1400 libát egy szezonban. („Piszkos munka volt, de jövedelmező.”) 51

Next

/
Thumbnails
Contents