Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Matkópusztai mozaikok

a férjét orvoshoz vinni. Jellemzésükre néhány stilizálatlan mondatot a jegyzetfüzetemből: Rádiójuk nincs. Újságot nem járatnak. A világ dolgairól sehogy se tájékozódnak. Az ágyon nincs lepedő. Tengődés. Szegénység.

Szerencse a szerencsétlenségben: véletlenül olyan tanyába is betévedek, amelynek lakói az elszegényedésnek még az elején tartanak. Az átmenet náluk még kezdeti stádiumában szemlélhető. A 67 éves gazdának régen nem ment nagyon rosszul: 5 hold saját földjéhez 10 hold bérlete is volt. De mire négy gyermeket felnevelt (akik közül három el is ment azután), mire 67 éves lett ő is, a felesége is, a pártában maradt lányuk meg 44, rájöttek, hogy lefelé mennek. Az asszony betegeskedik, tizede annyit sem tud már dolgozni, mint azelőtt. Lányuk, — az egyetlen potenciális munkaerő a hétholdas gazdaságban — városba akar menni, az iparba, hogy nyugdíjjogosultságot szerezzen. A gazda szakszövetkezeti tag, a termelőszövetkezetben meg alkalmazott, portás. (Ne csodálkozzunk: a tanyavilágban ennél cifrább figurák is vannak.) Dolgozni a férfi se nagyon tud, de azért két lovat tart. Ezeket a szomszédok olykor elkérik, s a kölcsönt napszámban adják vissza. A szomszéd házakban van villany, náluk nincs és már nem is lesz, mert a bevezetés 10—12 ezer forintos költségét az ő lefelé tendáló gazdaságukból egyre nehezebb volna kiszorítani. Nem tudják, hogy a jövőjük hogyan alakul, de félnek tőle. Kisüzemi tanyájuk belátható időn belül átmeneti tanyává lesz. A benne lakók süllyedése pedig a magánparaszti életforma csődjét példázza.

A sokszor emlegetett Dudás Mihály is 67 éves már. Bár a gazdálkodási tudománya jóval nagyobb, mint a vele egy napon emlegetett társaié, a tehenet már az ő háztartásából is kiszorította a kecske. Dudás Mihály számol: adó 8400 forint, nyugdíjalap 600 forint, SZTK 840 forint, fizetnivaló a föld aranykoronája után 700 forint, az évi jövedelem 10 százaléka szakszövetkezeti közös alapba 1800 forint, összesen: 12 340 forint. „Ebben a korban nagyon ésszerűen kell gazdálkodni, h. az ember azt akarja, hogy no, mégis ...” Az átmenet legelején még így vetülnek ki a dolgok.

Megfordultam olyan „tanyában” is, amelynek gazdája bizonyára megneheztelne rám, ha megtudná, hogy a Matkó-felsői dűlőben épült három szoba komfortos polgári otthonát ezzel az idejétmúlt településtörténeti elnevezéssel csúfolom. Háza tényleg nem tanya a szó régi értelmében, csak a környezete az, amelyben felépítették, de mivel ott van és nem Kecskemét villanegyedében vagy valamelyik exkluzív kertségében, mégis csak tanyának mondom — bár a leírt típusok egyikébe sem sorolható kivételnek tekintem. Tulajdonosa egy 39 éves ács és kőműves képesítésű, de talán minden kétkezi munkához értő iparos. Miután szülei a három katasztrális hold szőlőjüket felosztották az öt testvér között, ő itt építette fel a házát 1967—68-ban. (Természetesen engedély nélkül.) Azóta berendezte és a régi Wartburgot is kicserélte egy új Polski Fiatra.

„Honnan telik?” — kérdezi az adóhivatal szegény, s minden bizonnyal irigy tisztviselője. „Hosszúak voltak az éjszakák és eljártam lopni!” — mondja ő az önérzetében sértett állampolgár harcias méltóságával. A szellemesnek vélt mondás azóta sztereotípia lett nála: az én szociográfusi kíváncsiságomat is ezzel veri vissza. Ám azután, hogy személyem és ténykedésem ártalmatlanságáról meggyőzöm, kibúvik belőle a vállalkozó szellemmel megáldott homo faber, aki azonban sikereire is büszke . . . Van két fűrészgépe, amelyen állami gazdasági megrendelésre, de nyugati exportra is szőlőkarót szab. Műhelyében komplett hegesztő apparát, amellyel mindenféle szakmába vágó munkát elvégez, de kiváltképp gázolaj tárolására alkalmas tartályokat készít, amiknek különösen nagy a keletje, amióta a módosabb tanyalakók olajkályhával fűte- nek. Egy kis benyíló mögött a félhomályban csirkekeltető gép. Kint az udvaron meg egy végtelenül egyszerű, de nagyon praktikus szerkezet: libatömő „gép”, amivel 7 perc alatt 30 liba tömhető meg. Amikor ez volt a nagy üzlet, a feleségével kettesben ő is felvállalt vagy 1400 libát egy szezonban. („Piszkos munka volt, de jövedelmező.”)

51