Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Szociográfusok tanácskozása Kecskeméten (Összeállította Zám Tibor)
sorozat abban az értelemben is, hogy tulajdonképpen minden olyan kérdést érint, beleértve a proletariátushoz, a szocializmushoz való viszonyt is, ami akkor a magyar társadalom holnapjára vonatkozott. Sok válasszal vitatkoztak a marxisták akkor is, és bizonyos válaszokat ma is megkérdőjeleznék én a magam részéről. De a sorozat felbecsülhetetlen érdeme, hogy a kérdéseket föltette, és egy sor kérdésre pozitív, konstruktív választ tudott adni. Ma, az1970-es évek elején Magyarországon sokkal nehezebb az egyértelmű igeneket és nemeket fölhalmozni. Mert itt egy fejlődő, átalakuló, dinamikusan változó társadalomról van szó; tehát azok a szocialista viszonylatok, amelyek összefüggnek az államosítással, a szövetkezeti tulajdonnal, a dolgozó rétegek meghatározott prioritásával, az államhatalmi szervekben adottak. De mégis, ha ezeket bontani, részletezni akarjuk, akkor itt a koncepciók körvonalazása, főleg egy-egy feltérképező műben sokkal nehezebb, de nem megoldhatatlan. És meggyőződésem, hogy a sorozat jobban realizálja és kiaknázza további lehetőségeit, hogyha — ezzel egy pillanatra se akarnám a sorozatból kizárni azokat a műveket, amelyek líraibb hangvételűek vagy riportjelle- gűek — több olyan mű születik, amelyik fogalmi igényességgel, a történelmiség követelményét érvényesíti, és ezt a mozgásban levő, dinamikus társadalmat úgy ábrázolja, hogy a múlt, a jelen és a jövő metszéspontján lássuk!” A SZOCIOGRÁFIA ÍRÓI VÁLLALKOZÁS (DOMOKOS MÁTYÁS hozzászólásából.) Több éves szervező-előkészítő munka első* kézbe vehető darabjaként jelent meg 1970 derekán MOCSÁR GÁBOR író szociográfiája, az Égő arany. Az írószövetség ösztönzésére indult könyvsorozatban a Magyar- ország felfedezésében azóta tizenegy kötet látott napvilágot, közülük négy időközben két kiadást is megért; további kettő a megjelenés küszöbére érkezett; néhány írás pedig, egyelőre kézirat alakban, a könyv felé vezető út valamelyik állomásán időzik. Körülbelül így lehetne összegezni a művek gondozójának, a Szépirodalmi Könyvkiadónak a helyzetjelentését a sorozat alig félévtizedes múltjáról. Tizenegy megjelent (túlnyomórészt el is fogyott!), s négy megjelenőben levő munka alapján vonhatjuk meg a sorozat eddigi mérlegét, s noha a részvételre mandátumot kért és kapott írók némelyikének eldugult az írótolla, a sorozat továbbépítésének ebből származó gondjai ellenére sem tudnék hamarjában még egy vállalkozást említeni szellemi életünkben, amely ilyen jó hatásfokkal működnék, ennyi fontos művet eredményezett volna, s ekkora társadalmi visszhangot váltott volna ki, azok körében is, akiket ábrázolt, mint a Magyarország felfedezése. Máris tizenöt művet faggathat tehát a vállalkozás célja, értelme és módszere felől a tudós kíváncsiság. Erre a vizsgálódásra, nyilván a folytatás, a magyar szellemi életben nagy múltú műfaj mai újjászületésének jó lehetősége érdekében is szükség van. Az új sorozat hatástörténetének emlékezetes fejezetei bárkit megnyugtathatnak afelől, hogy a vállalkozás őrzi a DARVAS JÓZSEF által támasztott igényt: az igazmondás szenvedélyességét. De a tudományos hitel szempontjából is kiállják az összevetés próbáját, hiszen még az olyan írások is, amelyekben szerencsés túlsúlyra jut az írói elem, mint pl. MOLDOVA vagy BERTHA BULCSU munkájában, összehasonlíthatatlanul bővebb szociológiai forrásanyagra épülnek, mint ,,a következetesen csak személyes élmények alapján dolgozó régi szociográfusok” (FÉJA GÉZA) műveiben. Ennél azonban lényegesebbnek érzem, amit SZÉKELYHÍDI ÁGOSTON vesz észre (Alföld, 1974 július), amikor megállapítja, hogy „azok a munkák jutottak legmesszebb a mai valóság megértésében, azok érték el a legmaradandóbb hatást a mai olvasóban, 73