Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 10. szám - Fazekas Lajos: A Kutató

— Hogy ki milyen típusú? — nézett rá a másik értetlenül.

— S minek mérik? — kérdezte újra a fiatalabb.

A fényképész segélykérőén nézett Kind Ferencre.

— A maguk községe a honfoglaló magyarság fejedelmi törzsének, a Megyer-törzsnek egyik települési helye volt, és a törökök alatt sem pusztult el — magyarázta az antropológus. — Ezekből az adatokból azt akarom kideríteni, hogy a lakosság alkatilag menynyire őrizte meg a honfoglalók külsejét.

A bajuszos közben visszajött a kerítés mögül.

— És ez kötelező? — kérdezte.

— Hát, nem kötelező, de nekem nagy segítség, maguknak pedig nem időveszteség — mentegetőzött Kind.

— Es van engedélyük? — kérdezte valaki.

— Persze, hogy van! Irénkém, add csak ide — fordult Kind Ferenc idegesen a lányához.

— Engem ne mérjenek — lépett ki a gyú'rú'ből a fiatalabb, aki kérdezgetni kezdte a fényképészt.

— Engem se — mondták néhányan, és elmentek a dolgukra.

Az engedélyre senki sem volt kíváncsi.

— És mirül jó ez? — érdeklődött egy öregember.

— Kind elvtárs könyvet ír róla. A fényképük is benne lesz — sietett a fényképész a kis ember segítségére.

— Jaj, én olyan ronda leszek! — nevetgélt a fiatalasszony. — Meg se voltam fésülköd- ve.

— Te löszöl a büti-boszorkány — ugratta a bajszos.

— Engöm ne tögyenek bele — mondta a fiatalasszony határozottan.

— Kérem, előtte meg fogom mutatni a képeket — érvelt Kind készségesen.

— Na, az jó lösz, — egyezett bele az öregember és hozzátette: — engöm tessék mögmérni.

Kind megkönnyebbülten dolgozni kezdett.

Irénke kartonján szaporodtak a számok.

De mielőtt a fényképészhez került volna, az öreg a kis tudóshoz fordult.

— Hát osztán én milyen típusú vagyok, író úr? Lám, magyar vagyok-é?

Kind nézegette a lapot meg az öregembert.

— Kérem szépen, így ezt elég nehéz megmondani, mert ezen még egy csomó mindent kell tisztázni, de hát így első látásra maga a turanid típus andoronovói változatához tartozik, ami Közép-Azsia északi részére jellemző.

— Igön? — hökkent meg az öreg.

— Hát én? — kérdezte a bajúszos.

— Hogy hívják magát?

— Farkas Béla.

Kind kikereste a lapját.

— Igen ... pamíri, pamíri-turanid . . .

— Az a Pamír-fennsíkot jelenti?

— Pontosan! Ide tartoznak részben a kirgizek, kazakok, karakalpakok, üzbégek ...

Nevetés csattant, Kind zavartan nézett körül:

— Kérem, őseink, mint köztudomású, hosszú évszázadokig éltek azon a vidéken . . .

— Na, gyere, te ferdeszemű — csapott Farkas Béla vállára valaki, — kapjunk be valamit!

30