Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 10. szám - Simai Mihály: Versek (Kinek körmében fogy a hold, A szökevény Körös, Elégia, Éjszaka)
VONULÓ ALKONYAIBAN Szárnyas hangyák menyasszony menetben viszik a véres lepkeszárnyat, — gyűlnek az alkony békés udvarán, tudja mindegyik mi a dolga, és mintha a semmi hímporából lenne föl hintve a béke, csak látom: a béka-kelengyét fölpróbálja kanális bíborló apadása, — pöttömnyi békák elaludt sárból, hetvenhét árok mellkasából jőve jönnek, fölbicegnek — kőlap ketyeg — sípol a nád a bíbiceknek. SIMÁI MIHÁLY KINEK KÖRMÉBEN FOGY A HOLD Kinek körmében fogy a hold sorsát nem fordíthatja vissza űrrakétára kap tehát s az igazit körülutazza csak nézi nézi azután a planéták hogyan forognak s kitárja mellét homlokát a megváltó meteoroknak A SZÖKEVÉNY KOROS ékes folyom is elhagy a derekára pántolt híddal megy ringadozva karcsún mint egy asszony ki homlokán napot hord szemhéját festi fel legekkel éggel ékes folyom megy ringadozva karcsún s én itt fulladozók a szerelemtől üres medredben ifjúság
