Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Szociográfusok tanácskozása Kecskeméten (Összeállította Zám Tibor)
Másfajta konszolidáció, más célok érdekében, de a konszolidációnak itt is megvannak a szigorú törvényei, a társadalmi konfliktusokat itt is előzetesen kell érzékelni, szabályozni. A tervkészítés nem egyszerűen a gazdasági folyamatok kvalifikálásának a kérdése, hanem a társadalmi viszonylatok szabályozásának és tervezésének a kérdése is. Hosz- szú ideig lemondtunk egy olyan eszköztárról, amely a társadalom humanisztikusabb, racionálisabb fejlődésének lett volna az eszköze. Nagyon mélynek érzem tehát — még egyszer szeretném aláhúzni DARVAS JÓZSEFnek azt a megállapítását —, hogy egy ilyen kontextusban és ilyen összefüggésben a szociográfia nagyon is kormánypárti és kormánypárti lehet. Azonban itt egy potencionális lehetőségről van szó, s ez kétoldalú probléma: nemcsak a fogantatás nehezítheti meg ezt az azonosulási folyamatot, a szociográfia vagy a szociológia e szolgálatjellegét — VERES PÉTER-i értelemben használva a szót —, hanem természetesen a szociológián belül is lehetséges különböző áramlatok és tendenciák. A szociológia története világosan mutatja ezt, és a magyar szociográfia története is a két háború közötti időszakban. Ha a palettán nemcsak a Magyarország felfedezése sorozat nagyjait látjuk, hanem az egész szociograf i- záló mezőnyt, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy milyen sokféle indulat, áramlat van egymás mellett, a konzervatívtól a neokonzervatívig, a neokonzervatívtól a radikális jobboldalig, a radikális jobboldaltól a baloldaliig; idealistától a materialistáig, neoka- tolikustól a marxistáig a legkülönbözőbb színképletek, árnyalatok, ideológiák sorakoznak fel, sőt, ha ezt belehelyezzük az uralkodó osztályon belüli frakcióharcok történetébe, akkor itt a még legkülönbözőbb külpolitikai orientációk, a német, az olasz az angol, a francia, az ezekből levont következtetések, s ezzel kapcsolatban kialakult legbonyolultabb szövetségi kombinációk is hozzátartoznak a történethez. A SZOCIALIZMUS VISZONYAI KÖZÖTT A dolog most ott bonyolódik a szocializmus vagy a formálódó szocializmus viszonyai között, hogy a mi társadalmunkban a politika struktúrája is alapvetően átalakult. A politikai mező a klasszikus kapitalizmus időszakában a parlamentarizmus szférája volt. A különböző politikai pártok konfrontálódásának, a közöttük való harcnak a formája, a politikai megnyilatkozásnak a legfontosabb aktusa a választás volt. A választójogi harcok tulajdonképpen ezért váltak annyira a politika legfontosabb ütközési területévé. A politika ekkor sem volt más, mint a különböző gazdasági érdekek kon- centrátuma, de a politika mechanizmusa, hogy ezek az érdekek ütköztek, mégis alapvetően ezeken a képviseleti szerveken keresztül, a politikai pártokon keresztül ment végbe. Itt, a szocializmus viszonyai közt az állami tulajdon, a társadalom egész tulajdonstruktúrájának az átalakulása a politikai felépítmény átstruktúrálódását is magával vonta. Az egypárti rendszer körülményei között a hatalmon levő osztály, és a hatalmon levő párt egy bizonyos értelemben monolit struktúrát hoz létre, de az egész társadalom érdekeit képviseli, és akarja képviselni. Ilyen körülmények közt a társadalmi folyamatok tudatosítása, illetve a tudatosítást szolgáló mechanizmusok kialakítása, amelyeken megindulhat az információk állandó cseréje, alulról eljutva a csúcsokhoz, s onnan vissza a legkülönbözőbb intézményekhez — rendkívül fontos. Csak ezen a talajon lehet a társadalomban a szocialista demokráciát intézményesíteni, mert a szocialista demokratizmus lényege, hogy állandóan szélesítjük a döntésben résztvevők körét. A döntésben való részvétel pedig az érvényes információkban való részesedést feltételezi: ilyen körülmények között, az hogy a társadalom halk folyamatai — CSAK GYULA könyvének címét idézve—, A mélytengeri áramlások valóban tudatosuljanak 69
