Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 9. szám - MŰHELY - Görömbei András: Vázlat a csehszlovákiai magyar szociográfiáról
GÖRÖMBEI ANDRÁS VÁZLAT A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR SZOCIOGRÁFIÁRÓL A csehszlovákiai magyarság progresszív törekvéseinek egyik legtermékenyebb kísérlete a szociográfia volt a két világháború között. A kisebbségbe szorulás döbbeneté rövid időre bénította meg az itteni magyarságot. Hamarosan feltűntek azonban a cselekvő emberség apostolai. Cserkészmozgalomból nőnek fel a csehszlovákiai magyarság legprogresszívebb ifjúsági mozgalmává, a Sarló-vá, 1928-ban. Ady, Móricz és Szabó Dezső, az úgynevezett „faji triász” van rájuk nagy hatással. A szociográfia felé az első ösztönzést Móricz Zsigmond riportjaitól kapják, kiváltképpen a Gyalogolni jó-tól, mely a losonci ifjúsági újságban, a Mi Lapunk-ban jelent meg 1927-ben. Már a regősmozgalom egyik jelmondata az volt, hogy a falu kincseket őriz. Ezeknek a kincseknek a feltárására indultak a Szent György kör diákjai. Először még csak etnográfiai értékeket keresnek. Tulipános ládákat, fejfákat, faragott kapukat rajzolnak le, érdekes elnevezéseket jegyeznek fel. Régi szép énekeket és szólásokat gyűjtenek, tájszavakat ízlelgetnek nagy gyönyörűséggel. Móricz példája azonban másra ösztönzött: a nép, a magyar falu életét kell megfigyelni. És számot adni róla. Erre figyelmeztetett kemény szavakkal 1929- ben Fábry Zoltán Etnográfiai szocializmus című tanulmánya. Szabó Dezső pózos frázisaitól óvja az ifjúsági mozgalmat, Ady következetes vállalását kéri számon rajta. Példaként idézi a XIX. század végi orosz „nép közé menés”-nek nevezett mozgalmat, mely nem rekedt meg az érdekességek számbavételénél, hanem veszélyes és szükségszerűen vállalt szociális munka volt. Fábry etnográfiai gyűjtés helyett szociális vállalást követel a Sarló-tói: „A néphez etnográfia védnöksége alatt ma már nem lehet közeledni, ez legfeljebb „kultúrpolitikát" igazol, de nem kenyérpolitikát: szociális aktivizmust. A regősöknek nem kapufélfákat kell lerajzolni, de nyomort hallgatni, nyomorstatisztikát felvenni, és okos szép gyermekarcok, bazsalikommenyecskék helyett a regősnaplóba bevezetni: ugyan hány gazdasági sztrájk is volt az idén Szlovenszkón, és ugyan miért! Ez lenne az út, ez lenne a meglátás. Minden más csak tudatosan vagy tudatlanul végigjátszott menekülés a kötelező valóság alől: »kultúráiét«, farizeus-szocializmus, neonacionalizmus: reakciós romantika.” Fábry éles szavai célba találtak. Balogh Edgár, a Sarló vezetője ezt az intést nevezte később a Sarló „eszméltető lökésé”-nek. A következő évben másféle falujárást szerveztek a sarlósok. 1930-ban már szociográfiai vándorlásra indulnak, kérdőívekkel és társadalmi problémákra nyitott szemmel érkeznek a Tiszahátra és Kárpátaljára, Három évvel korábban már jártak itt. Akkor a táj keleti színpompája ragadta meg őket, fél éjszakán át daloltak a falusi legényekkel, Rózsa Sándorról hallgattak mesét. Most pedig „a tudomány hűvös szele eloszlatta a ködöket. Bizalmas órákon vallottak a szegények, és minden oldalról felénk tárult a nyomor”. Szegényország feltárulkozik előttünk, s a szociográfiai vándorlás eredményeként megszületik Balogh Edgár műve, az egyetemes magyar irodalomban is elsőként jelentkező tudatosan szociográfiai mű, a Tíz nap Szegényországban (1930). Ez a riportfüzér a megfigyelések nyers visszaadására vállalkozik. Kordokumentum és vádirat a válságos termelési és politikai viszonyok ellen. Balogh Edgár, Bertók János, Lőrincz Gyula és Sáfrány László naplói a verhovinai nyomorról adnak jelentést: ,,— Higgyék el az urak, ha az éjszaka meghalnék, nem bánnám. Szegény embernek nem érdemes élni! — mondta a szegények szónoka, és a többi élénken bólogatott.” Hiába akartak sztrájkkal változtatni helyzetükön az erdei munkások, hoztak helyettük oroszokat, ők pedig kenyér nélkül maradtak. „Kilencéves” munkással találkoztak a sarlósok, cipelésben megrokkant gyereket, félkarú vőlegényt, tönkrement gazdákat, sokféle betegséget, öngyilkossá lett munkanélkülieket találnak. Iszonyatos nyomort mindenfelé. S a szegényekben megszületik a tiltakozás, az összefogás gondolata. Ezekről tudósít a Tíz nap Szegényországban. Nem kell csodálkoznunk, hogy az ötödik nap után beszüntették a közlését, hiszen a személyes élmények lázítássá forrósították a konkrét tényeket. Balogh Edgár Körlevél a vándorokhoz című cikkében pontosan kifejti a sarlósok szociográfiai vándorlásainak célját és módszerét: A fiatal értelmiség helyes közéleti tájékozódásának első feltétele „a gazdasági és társadalmi tények pontos ismeretén alapuló valóságszemlélet”. A szociográfiai tanul- mányutakat a konkrét tényismeret érdekében szervezik. A módszer a gyakorlatból nőtt ki: minden konkrét tényt gazdasági és társadalmi mozgások jelenségeként tekintenek. Az 1930-as vándorlások tapasztalataiból alakul ki az új módszer, a hármas nézőpont, mely a kizsákmányolás tényeit, a néprétegek társadalmi eltolódásának jelenségeit és a népnek a társadalmi eltolódásokra való reagálását méri fel. A tényismeret a helyzetanalízis, majd pedig a helyes történelmi szerepvállalás érdekében fontos. Balogh Edgár másik riportját, a Galántai kistükör címűt Fábry Zoltán a szociográfia egyik sarkala82
