Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 9. szám - MŰHELY - Pomogáts Béla: Szociográfiai törekvések a romániai magyar művelődésben
MŰHELY POMOGÁTS BÉLA SZOCIOGRÁFIAI TÖREKVÉSEK A ROMÁNIAI MAGYAR MŰVELŐDÉSBEN A nemzetiségi kultúrában általában az irodalom vállalja a legnagyobb szerepet. Tudományos intézmények híján az íróknak kell ellátnia a nemzetiségi művelődés különböző feladatait; a történeti tudat fenntartásával, a társadalom kutatásával és leírásával éppúgy foglalkoztok kell, mint a nyelvműveléssel, a népművészettel, a helyi hagyományok ápolásával. Nemzetiségi körülmények között az irodalom, Németh László találó kifejezésével, valóban a szellemi élet organizátora. Felsőoktatási intézményeket, kutatóközpontokat, tudományos szervezeteket kell pótolnia. Innen ered a nemzetiségi irodalmak szociográfikus hajlama is. A kisebbségi írónak képzett és szenvedélyes szociográfusnak kell lennie, hogy feltárhassa a nemzetiség társadalmi és kulturális helyzetét, felvethesse a többségi és a kisebbségi nép együttélésének kérdéseit. A romániai magyar irodalmat is az imént vázolt történelmi szükségszerűség vonzotta a társadalom- kutatás feladataihoz. A szociográfiai kutatásnak nem lévén önálló műhelye, irodalmi folyóiratoknak, íróknak és regényeknek kellett vállalniok a szociográfus munkáját. És a szépirodalom keretei között, e kereteket állandóan tágítva, kellett időről időre felmérniök a romániai magyarság életkörülményeit, társadalmi, gazdasági és művelődési viszonyait. A szociográfikus érdeklődésnek voltak hagyományai; Kőváry László és Benkő József, a tizenkilencedik század erdélyi historikusai maguk is érdeklődtek a társadalomtudomány iránt. Orbán Balázs klasszikus műve, A székelyföld leírása pedig a magyar szociográfiai (és etnográfiai) irodalom egyik úttörője volt. Orbán Balázs „Erdély felfedezésére” szólította fel a tudományos közvéleményt, ám néhány évtizednek kellett eltelnie, amíg végre megindult a módszeres szociográfiai kutatás. Az erdélyi társadalom viszonyainak feltárására a Huszadik Század köre vállalkozott. Braun Róbert, a kör neves szociográfusa Lippa (1908), majd Marosvásárhely (1909) társadalmának felmérését végezte el. (Ez utóbbi műve: Adatok a vidéki munkásság életéhez. Marosvásárhely szervezett munkássága a magyar munkásszociográfiák között is kezdeményezést jelent.) Végül 1913-ban Maros-Csicsér község szociográfikus feldolgozása révén hozta létre híres könyvét, A falu lélektanát. Aradi (Erdélyi) Viktor pedig az erdélyi ,,Mócvidék”-ről írt szociográfiai tanulmányokat. Az 1918 után kibontakozó romániai magyar irodalom körülményei között elsősorban a baloldali körök és folyóiratok (Dienes László 1926-ban megindított Korunkja és Aradi Viktor szemléi, A Jövő Társadalma, illetve a Huszonegyedik Század) foglalkozott határozottabb társadalomkutatással. Az Erdélyi Helikon transsylvanista irányzatát inkább az erdélyi történelem hősei és eseményei érdekelték. A múlt felé forduló figyelem a nemzetiségi öntudat kialakítását volt hivatva elősegíteni, ám kétségtelen, hogy a Helikon ezzel részben lemondott a kortársi valóság vizsgálatáról és ábrázolásáról. Tájékozódását erős kritikával illette a baloldali irodalom, elsősorban Gaál Gábor, aki nem szűnt meg számonkérni a transsylvanistákon a társadalmi valóság ábrázolását. De vitát váltott ki a múltba menekülés magában a Helikonban is. Az 1929-ben lefolyt „Vallani és vállalni” — vita során Tamási Áron, Berde Mária és Kacsó Sándor sürgette azt, hogy a helikoni irodalom vállalja a társadalmi valóság és a társadalmi küzdelmek bemutatását. Persze tévednénk, ha az Erdéfyi Helikon gazdag termésében csak a történelmi romantikát és a transsylván mitológiát látnok. Hiszen ez az irodalom is foglalkozott a társadalomkutatás feladataival, számos olyan művet hozott létre, amelynek megvan a valóságos, ha tetszik, a szociográfiai hitele, így Tamási Áron Ábel-regényeinek, Kacsó Sándor Vakvágányon, Berde Mária Földindulás, Makkai Sándor Holttenger, Molter Károly Tibold Márton, Karácsony Benő Pjotruska, Ligeti Ernő Fel a bakra című műveinek, Sipos Domokos, Kós Károly és Kemény János elbeszéléseinek, sőt Bánffy Miklós hatalmas trilógiájának, az Erdélyi történetnek is. E regények a romániai magyarság különböző rétegeiről (a székely és kalotaszegi parasztságról, a városi kispolgárságról, az értelmiségről, az arisztokráciáról) adtak valósághű ábrázolást. A Helikon másik szociográfiailag is jelentős vállalkozása a szülőföld megismertetése volt. Szépírói igénnyel, egyszersmind társadalomkutató hitelességgel készült városképek, honismertető tanulmányok láttak napvilágot az Erdélyi Helikon lapjain és az Erdélyi Szépmíves Céh könyvei között. Kós Károly Erdélye és Kalotaszege, Tamási Áron Szülőföldem című könyve, a Séta bölcsőhelyem körül (Kemény János, Tompa László, Tamási Áron 78
