Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Varga Mihály: Esték a munkásszálláson

Mikor művelődési törekvéseiről faggatom, a Toronyház éttermet említi, meg a Hírős éttermet. Egyetlen egyszer volt színházban — mondja—, akkor is „valami nótaest”-et hallgatott. Ellátogatott egy alkalommal — mondja — a múzeumba is; ám nem tudja felidézni az ott látottakat.

Harmincegy éves szerelő:

— Nem tudom, hol a könyvtár; hallottam, van a városban ilyen. Egyszer kérdeztem itt a szálláson, de nem tudták megmondani. Egy könyvet akartam kihozni, a Szexbombát. Mesélték, az jó könyv, pikáns.

— Kit tart a város legnagyobb szülöttjének?

— Nem tudom.

Egy tizenkilenc éves segédmunkás nyilatkozata:

— Kecskemét kulturális szempontból elmaradott. Mert nincs hol szórakozni.

— Van könyvtár, színház, művésztelep, múzeum, művelődési ház — mondom — ez is kultúra.

— Ezek engem nem érdekelnek — hangzik a tömör válasz.

Több olyan szakmunkással beszéltem, aki egy vagy két év óta ebben a városban él, s nem volt még színházban, egyszer sem.

Ritka az olyan szálláslakó, mint az az ötvenkilenc esztendős raktáros, aki Kada Elek, Tóth László, Kocsis Pál nevét is felsorolta, amikor Kodály és Katona, a város nagy szülöttei szóba kerültek.

*****

Vannak, akiknek egyetlen szavuk sincs a jeleniegi helyzet ellen. Az egyik parkettázó például ezt mondja:

— Először vagyok munkásszálláson. Nekem jó ez így, ahogyan itt van. Nem hiányolok semmit. Könyveket én nem olvasok. Csak a Fülest, de azt is ritkán, hébe-hóba. Nem akarok tovább tanulni.

Megismerkedtem egy harmincöt éves gépkocsivezetővel, aki csak a Cooper-köny- veket szereti; de azt is ritkán olvassa. A magyar nótát és a beat-zenét kedveli. Mikor megkérdeztem, mi a különbség a magyar nóta és a népdal között, ezt mondta: — A népdal az egész országban ismert, a magyar nóta meg csak egy faluban vagy egy városban.

A harmadik emeleten egy férfi így adta ki előttem a mérgét az igénytelenek ellen: Ezeknek előadást? Egy fenét! Egyeseket korbáccsal sem lehetne lezavarni az emeletről, ha valamilyen előadó jönne! S aztán elmondta, hogy az egyik tizenkilenc éves szobatársa másfél év óta nem volt színházban, de az összes italboltok és éttermek helyét pontosan ismeri. Kiselőadásokat szokott tartani a különbségekről. Valamennyi pincér keresztnevét tudja. S hasonlóak hozzája a szobatársai is, egy kivételével.

*****

Ami a kulturált szórakozást illeti, ebben a tekintetben sem jobb a helyzet. íme, egy kép, a megszokott: este hat óra; a tévészoba zárva; kulcsra zártan áll az úgynevezett könyvtárszoba is. Az egyik lépcsőházban két félmeztelen fiatalember pingpongozik. Hatan nézik őket; ülnek a lépcsőn, mellettük a kövön üres és félig üres sörösüvegek. Ők a szurkolók. Hatalmas nevetések, ugyancsak cifrázott odamondogatás, heccelődés.

51