Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Varga Mihály: Esték a munkásszálláson
* HATVÁNYOZOTT HÁTRÁNY Napjainkban sok szó esik a munkásművelődésről; s legtöbbször nem üres szólam ként illannak el a mondatok. A jó elgondolásokat bevált vagy részben bevált módsze" rekkel igyekeznek valóra váltani a közművelődés irányítói. A lakóhelyi — területi — kulturális életbe való bekapcsolódás (klubok, könyvtárak, művelődési otthonok), a munkahelyi rendezvények kihasználása egy-egy eredményt kínáló élettere e munkának. Sajátos körülményeik miatt a szálláslakók mindezektől távol esnek. Ennek igazát felesleges bővebben bizonygatni; mert ha például a hajdúdorogi férfi, aki két-három hetenként hazamegy a családjához, nem a művelődési otthont vagy a könyvtárat keresi fel először, ami még csak bűnéül sem róható fel kétszázegynéhány kilométeres zötyögés után. Az építőiparban sok a helyváltoztatás; a brigádtagok egymástól való különélése és egyebek miatt is a brigádok kulturális tevékenysége lazább, hiányosabb, mint egy laboratórium, vagy egy szerelőműhely dolgozóié. Az ő munkahelyükön — állványok között, anyagraktárakban, vagy a szabad ég alatt — nincs, nem lehet szó munkahelyi közművelődési életről. * * * Ezen a szálláson hiányoznak a művelődés legalapvetőbb feltételei. Az egyik legfőbb akadályozó tényezőt már leírtuk. (Zsúfoltság, megfelelő rend és fegyelem, rendszeresség hiánya, s a minden esztétikumot nélkülöző környezet.) De hiányoznak a művelődést segítő emberek és eszközök is. Felvetődik a kérdés: egy háromszáz embert befogadó, állandó jellegű szálláson nem volna-e szükség egy főállású, hozzáértő népművelőre, s egy tiszteletdíjas könyvtárosra, aki megszabott rend szerint kölcsönözné az olvasnivalót, s aki az igényfelkeltés hű gazdája, ösztönzője is lehetne? És vajon nem volna-e szükség legalább egyetlen jól felszerelt klubszobára? Soroljuk tovább? — Miért nem lehet az épületben lemezjátszó, magnó, szabadpolcos folyóiratállvány, sakk stb.? Ezek helyett van egy nagyon szűk tévészoba, egy könyvtárnak csúfolt parányi helyiség, állandóan lelakatolt könyvszekrénnyel. Újság alig, folyóirat egyáltalán nem jár ide. Rádió csak a portán van. Mindez egyenlő a semmivel. Pedig élnek e házban olyanok, akik hiányolják mindezeket. A panaszos mondatok közül idézek: — Sokan tanulunk. Kellene a könyvtár; főleg a szakkönyvek miatt. De nincs. Hiába mondogatjuk; nincs. — Ven egy rossz tévé, más semmi. Pedig ne higgye, hogy senki nem érdeklődik a kultúra iránt. Szervezhetnének TIT-előadásokat is. Miért nem teszik? — Ha lenne egy kényelmes, tiszta, felszerelt klub, az ember be-benézne oda esténként, vagy ha nem utazik haza, akkor a hét végén is. És nem lennének olyan sivárak, unalmasak a napok, mint így. * * *■ * * Persze, nem valamiféle művelődési szomjúságról van szó; túlzás lenne ezt gondolni. Bizony, gyér az érdeklődés. Az is legtöbbször megreked a felszínen. Jóval többen igénylik a sekélyes és álkultúrát, mint az igazi értékeket hordozó műsorokat, könyveket, rendezvényeket. Egy Fülöpszállásról jött huszonhárom éves kőműves három esztendeje él a házban. 50
