Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Szociográfusok tanácskozása Kecskeméten (Összeállította Zám Tibor)

párti lehet, mert minél mélyebben elemez, annál egyértelműbben hat a rendszerjavítás irányába.

DARVAS JÓZSEF persze jól látta a reális helyzetet, és mindjárt hozzátette, hogy ez elvileg igaz, a gyakorlatban ennek az elvnek a realizálódása sokkal bonyolultabb. Gondolom, ha ezt mind Végh Antal Állóvíz című cikke után fogalmazza, talán még hangsúlyeltolódások is lettek volna a programadó cikkben, de azt hiszem, a lényegen Darvas József nem változtatott volna.

Ő akkor három gondolat köré tömörítette a feladatokat. Társadalmunk az integráció irányában fejlődik, tehát az új szociográfiai sorozat nem lehet egyértelműen paraszti szociográfia. Komplex kép igényeltetik: társadalmunk minden rétegéről számot kell adnunk. Olyan problémákról is, amelyek nem egyszerűen egy réteget érintenek.

A másik követelmény atörténelmiség követelménye volt: azaz együtt látni múltat, jelent és jövőt; mozgásban ábrázolni a társadalmat, hiszen ennek a társadalomnak egyik leglényegesebb sajátossága az, hogy mozgásban van. Végül, harmadszor: a szubjektív, impresszionista riport helyébe egyre inkább az átfogó elemzés, a gondolati általánosítás, műfajilag az esszészerű társadalomrajz igénye lép.

Azt hiszem, csonkítás és torzítás nélkül idéztem DARVAS JÓZSEF gondolatait. Túl azon, hogy ennek a sorozatnak a lehetőségeit a rendszer, egy meghatározott politika teremtette meg, a lehetőségek realizálásában DARVAS JÓZSEF-nek személyi érdemei voltak; legszemélyesebb ügye volt, hogy a szociográfia újra feléledjen, a Magyarország felfedezése sorozat intézményesüljön; és ne csak az a nemzedék művelje tovább ezt a műfajt, amelyik a szociografizáló irodalom légkörében nőtt fel, a nagy népi hullám tagjaként, hanem a fiatal generációknak is ezt hagyományozta.

ELLENZÉKI MŰFAJ-E A SZOCIOGRÁFIA?

Az első probléma, amiről érdemben is és hosszabban szeretnék DARVAS cikkének nyomvonalán haladva elgondolkozni, az ellenzékiség kérdése. Annak a kérdése, hogy a szociográfia a mi körülményeink között csak kormánypárti lehet. DARVAS JÓZSEF értékelésével a magam részéről érdemben és lényegében egyetértek, csak szeretném ezt néhány vonatkozásban kimélyíteni. Úgy vélem ugyanis, ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban féligazságok, leegyszerűsítések vannak a közgondolkodásunkban.

Igaz-e az, hogy a szociográfia is, és bizonyos értelemben a szociológia is, lényegét tekintve ha nem is ellenzéki műfaj, de eddigi történetében mindig ellenzéki áramlatoknak és gondolatoknak volt a kifejezése?

A szociológia és a szociográfia történetének ismeretében, azt hiszem, egyértelműen kijelenthetjük, hogy nem igaz. Bármennyire is furcsa, de a szociológia, amelynek megjelenése időben megelőzi a szociográfia megjelenését, tulajdonképpen rendszerpárti tudományként született. Tudom, hogy a tudományok definíciójának ismeretében kicsit furcsán hangzik ez, de indokolom és motiválom a véleményemet.

Előrebocsátom, hogy a tudományok általában nem egy tudományon belüli mozgás eredményeként születnek meg, nem a tudományos gondolkodás autogenezisének eredményei. A tudomány megfelelő közvetítésekkel és áttételekkel, de társadalmi szükségletekre válaszol, és még annak is megvan a kimutatható szociológiai beágyazottsága, hogy mikor jelennek meg új tudományműfajok, új tudományterületek, új tudományos diszciplínák.

Nos, a francia polgárság — amelyik az 1830-as és 1848-as forradalom traumáját megpróbálta komolyan végiggondolni és értékelni — ráeszmélt arra, hogy egy hatalmon levő osztálynak egy olyan társadalomban, amely már nem olyan értelemben kötött,

64