Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 9. szám - A világ teremtése (Vogul mitikus ének - Bede Anna műfordításában)
a vasmellű hét vöcsköt mint tavaszi halat jó nyársra, úgy nyársaltam volna nyilamra! Mint őszi halakat jó nyársra, úgy nyársaltam volna nyilamra! Ládd-e, most a kortalan föld környékét kórral elárasztottad! A kínt-nem-tudó föld környékét kínnal elárasztottad!” Halálvajda-lány anyjukhoz hazafelé indulnak. Hosszan mentek, röviden mentek, végülis Halálvajda-lány anyjukhoz érkeztek. Az egy szádú hét üst sör már elkészült. Az egy-anya-hét-fia ím iddogál. Hosszan ittak, röviden ittak, ki tudja . . . Almukból fölriadtak: hát a legidősebb férfinak feje vérgőzbe borult! sűrű szemű szemes páncélját darabokra rágta szét, ön-lábára, ön-kezére köpdöste: Réti Állat szőr-bundája abból lett. Hét nyilú szemes tegzét darabokra rágta szét, Réti Állat öt-csáklyájú karmos mancsa abból lett, Réti Állat öt-csáklyájú karmos bocskora abból lett. Aranybojtú bojtos szablyáját darabokra rágta szét: Réti Állat tíz fogú fogas szája abból lett! És a vadonnak rengetegébe elrohant. . . (Fordította: BEDE ANNA)
