Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 9. szám - Szlovák költők: Vojtech Kondrót, Marián Kovácik, Andrej Plávka, Milan Rufus, Miroslav Válek versei (Veres János fordításai)
ANDREJ PLÁVKA NEM FÁJ Lám, nekem csak emlékezni illik, mi más tennivalóm volna már? Időn lassan elfogy, tovasiklik, lobogóm lecsúszik árbocán, kissé nedves még, vihar cibálta, s meg is szaggatta a förgeteg, MILAN RÚFUS PÁSZTOR Pirkadat után, akárcsak Józsué, ráparancsolt a trombitára. Nem dőltek össze a falak, a Napot sem hőköltette meg a kürtszó. Csupán négy meleg húr zendült mélyen reggeli dalra az istálló félhomályában. Édes jóistenem, új napra virradtunk ... MIROSLAV VÁLEK TILTOTT SZERELEM i Tiltott szerelem, füst a kéményben, érik a gyümölcs. Nyár. Alig fedi trikója. Fekete, mint a csóka Este még pihés volt a szája. A tejszínű hold kemény, s baltaként zuhan a fény a halandók nyakára. Véred egy cseppecskéje, szemöldököd festéke s arcod — égetnek, mint a lángok! A sápadt csillag megnő, de a szín ép, a színt őrzi vászna, ma is fűti büszkeségemet. Szívem nem fáj egy kortynyi borért sem, lázas napjaim sem keresem — az bánt csak, hogy későn jött el értem a mellem feszítő szerelem. S — bocsásd meg, istenem — trágyaszagi volt az a dallam. Tudom, te nemigen nézed, milyen üstökben forrnak az igaz igék. Félóra múltán Józsué serege Jerikó kapujához vonult. A fű mindent lát. S meg se pisszen. s feketén, mint a kéményseprő, sápadt csillagra szállók. Tiltott szerelem, nyár nehéz zászlaja, éj, mely töményíti a cukrot s a füvek zöldjét. Bújtass a nyelved alá, érezz rubininak, topáznak, korundnak, gyémántnak, nem leszek hozzád gyöngéd. Mert te oly jó és oly lágy vagy. 30
