Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 9. szám - Gutai Magda: Versek: Kezed árnyéka; Virágvasárnap; Kávéház
IV A benzingőzben álombéli flamingó fantáziái. Szárnyunk alá dugnánk fejünket mi is, mint ahogy ő. A mi neveink már elmosódtak a parti homokban, a fűzfalevélen. Árnyék árnyékra dől, V Majd rádköszönök egyszer boldogan, mint akinek nem volt még halottja. Kedves és ijesztő tárgyakat sodor a partra a folyó. mikor kezed árnyéka felém int. Bizony, már egyetlen madár sem riad föl álmából a mi neveinkre. Marad a drótzizegés, a rézgálic sziszegése, a bugyborékoló olaj, a sikoltozó salétrom. Kavicsokat dob egy kisfiú estefelé a csillámló habokba. — Nem volt ilyen szép. Nem volt ilyen. Nem is lehetett volna. — VIRÁGVASÁRNAP Egy-egy jelenetsor megszakad emlékezetemben, épp a közepén. A fontos tárgyaknak nyomuk veszett. A lámpa fénye már egész homályos. — Korbács. Szögek. Számos szúrószerszám és kalapács. — Ez itt egy idegen város. Ahová szamárháton bekocogtam szerényen, de hozsannázva körülállták a férfiak, a nők, a gyerekek, virággal. — A szamaram hagyott ott legelőször. Aztán elmúlt a virágvasárnap. — KÁVÉHÁZ Nem tépdestem ki a legyek szárnyát. Csak néztem, ahogy ősszel lehullnak az ablaküvegről, megzöldülve a zöldes esőben; apró múmiák. Nem kínoztam békát. Tudtam, mohos kövekhez lapulnak a kiapadt kutakban, beugrálnak a pajták ablakán. S a napsütésben sötét jóslatot brekegnek fel biztos fedezékből. Zöldes eső és széles üvegtáblák. Az asztal márványlapján béka ül, nyugodtan, keresztbe rakva lábát. Kávémba kortyol. S az arra vetődő legyeket bekapja, könnyedén. Feladata van. 6
