Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 7-8. szám - MŰHELY - Páskándi Géza: Modernség és hagyomány (II)

Visszatérve a folytonosságra. Nincs elégséges alapom feltenni, hogy egyetlen római katona sem érezte pl. a „parancsra tettem” (vagyis: nem, vagy nem teljes meggyőződésből) cselekvés komplexusát, enyhítőként esetleg naivabb (stb.) formában. Vagy hogy a spártai seregektől menekülő attikaiak nem valami ahhoz hasonlót is érezhették, amit mi manapság,.pániknak” mondunk. Valami az időben sohasem akkor kezdődik el, amikor nevet adunk neki. Akkortól indul tudatosulása. Bizonyos látszat-anakronizmus ne tévesszen meg bennünket. Egy régebbi jogtörténeti tanulmányban olvassuk: „Többször hangoztatott tétel az, hogy a régi jogba nem szabad olyan fogalmakat belevinni, melyeknek kifejezésére a régiek nyelvében nem volt megfelelő szó. Nos: e tétel abszolutizálása azt jelenthetné például, hogy ne írd le, mit láthatna a vak önmagán, ha látó lenne. Igenis: jogom van leírni, hogy a vak, ha látó lenne, a tükörben kék szemet látna, piros arcot stb., noha erről neki fogalma sincs, mert lévén született vak, ha mondják is neki — akkor sem tudja elképzelni milyen a kék és a piros. Anakronizmus csak az lenne, ha a vakot látóvá tenném, mert — mondjuk — az én koromban nincs többé vakság.

Ugyanez a helyzet a,.modernség elnevezéssel is. A hegeliekből kiindulva: amiért valakik egy bizonyos névvel illetik magukat, nincs-e jogom megvizsgálni: mennyire felelnek meg nevüknek, s annak, amit önmagukról kijelentenek? Nyilván: kívánságom jogos. De — mint mondtuk — a fordítottja is igaz: ha valaki valaminek nevezi magát — el kell rajta gondolkodnom alaposan.

Am térjünk vissza a franciákhoz. A „régiek-modernek” vita fő szóvivője Perrault érveket sorol: a későbben jövők többet tudhatnak, segíti őket a könyvnyomtatás (N. B.: talán ez az információra, technikai fejlődésre való első fentmaradt hivatkozás modernség ügyben), lélektani ismereteik fejlettebbek lehetnek stb. Vagyis: a fejlődés érvei jönnek elő, s ez óhatatlanul az „örök értékek” „örök eszmények” kategóriáit is kikezdik. Ügyel azonban arra is Perrault (ám lehet: meggyőződésből teszi), hogy az egyházi s királyi hatalom felé is védje érvelését: megjegyzi: a kereszténység magasztosítja fel őket arra, hogy a (pogány) ókoriakat meghaladják, hiszen tudnak ők is olyat írni, mint Horatiusék, ha nem jobbat, és a XIV. Lajos kora is van olyan nagy kor, mint a római császárság bármelyik dicső kora. Vagyis: az újat igyekszik az egyház és a király „védőszárnyai” alá vonatni, részint a számukra való hasznosságot bizonyítandó, másrészt talán önvédelemből. (A kompromisszumos filozófiai fogalmak talán legnépesebb századai ezek. Fő példa: a filozófusok tojástánca Isten fogalma körül. Pl. Spinoza isten-természet azonossága: panteizmusa. Vagyis: a filozófia „példával” jár elől. (Ott van a korok szellemében: úgy alkotni „világi” filozófiát, hogy bibliai textusokkal is körülbástyázzuk őket. Már az elején elhatárolni magunkat minden eretneki mozgalomtól. S aztán jöhet az „újítás”. A filozófia e századokban kezd ancilla theologiae-ből emancipálódó nőszeméllyé. De a hidat nem égeti föl saját háta mögött, e korokban csak a legkockáztatóbb, legmerészebb szellem. A visszaút biztosítása ez. A „nyájtól elbitangolt juh és a bocsánatos pásztor" jó viszonyát fönntartani. Bűnbocsánati formák. A széliem taktikai és stratégiai hadmozdulatai. A hagyományhoz („régiekhez ) való jó viszonyukat is gyakran tisztázni igyekeznek. Fontenelle érve: mi többet tudhatunk, mint a régiek, „hiszen az ő vállukról nézünk távolabbra. íme: a rétegezett, egymásra rakott kultúra, a felfejlődés képe: a felső irány itt még istenszagú. (N. B.: Apáczai 1653-ban megjelent Enciklopédiája előszavában érvként ezt mondja: az óriás vállán ülő gyermek mesz- szebbre lát az óriásnál. Apáczai érvként ezt hamarabb használja: nyilván, közös forrásból merítik, „vándor-érv” s mint ilyen, közkeletű. Minden generációnak jó szolgálatot tehet. Az sem véletlen, hogy Apáczai ehhez folyamodik: ő is „modern”: peda- góiai elveiben Fortius és Comenius híve, tudomány és anyanyelv kérdésében is.

67