Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 7-8. szám - MŰHELY - Fábián Zoltán: Praeceptor mundi

igénye szükségszerűen pedagógussá tette. A tisztátalanság, a zűrzavar nyugtalanította, s — ha kellett — felháborította; ugyanazt a világos rendet, egyszerűséget akarta a zenei közéletben, mint amit a műveiben fogalmazott meg, mert tudván tudta; zenemű nem élhet értő közönség nélkül.

... A sok megnyilatkozás közül ide kívánkozik egy, amelyet a „Híd” című folyóiratnak adott 1941-ben: „Néhány évtizede gondolkodón figyelem a magyar zeneéletet. Láttam a bajokat, kerestem az okokat. Ha egy épület recseg-ropog, repedeznek falai, ferdén áll a teteje, azt nem lehet egy-két támasztórúddal tartósan megjavítani. Az építész körüljárja a házat, keresi a hibát. Ha másutt nem találja, lemegy a pincébe, megvizsgálja a fundamentumot. ... A népdalgyűjtés feltárta előttem az óriási szakadékokat az ideplántált nyugat-európai és sajátos magyar zeneélet közt. Ennek áthidalását keresve jutottam el, mintegy 15 éve az iskolai zenéhez. — Mennél többet foglalkoztam az iskolai zenével, annál inkább láttam: már előbb kezdődnek a bajok. így jutottam az óvodába, zenei kultúránk pincéjébe. S láttam: ott a baj! Tele van mocsaras talajvízzel, aiapfala nincs olyan, hogy rá szilárd épületet lehetne rakni.”

Harmadik nagy alkotó korszakában ez a felismerés fűti, ez adja meg zeneszerzői programját. Tíz évet szán erre az életéből. A ..Bicinia Hungarica” füzetek nyitják meg ezt a tíz esztendőt 1937-ben. Micsoda két nagy érték van együtt ebben a négy kis füzetben! Egyrészt a népdal magyar és rokon népektől a maga közvetlen egyszerűségével, játékosságával, érzelemgazdagságával, másrészt a többszólamúság világos rendje, fegyelme, amelyet elmúlt korok nagy mesterei teremtettek meg, s amelyben összegező- dik az az érték, ami az európai zeneművészetben elmúlhatatlan.

Kodály Zoltánnak nyilvánvaló, tudatosan kijelölt célja van, amikor a „Bicinia Hungarica” füzeteiben és más énekpedagógiai munkáiban szintézist teremt a két, egymással addig alig vagy nem is találkozó, egymásba még sohasem olvadt zenei hagyomány között. A célt ő így határozta meg 1949-ben, a nagy énekpedagógiai műveket termő évtized után: „A magyar dallamhoz meg kell keresni a maga törvényeiből természetesen fakadó több szólamú stílust. Csak ha ilyet tudunk adni népünknek, ha a maga zenei anyanyelvén nyitunk neki utat a többszólamúság felé: akkor vezethetjük el lassanként a több szólamú mesterművek megértéséig. Akkor tudjuk kiemelni az egyszólamú zene szabadságának szűk korlátáiból a két és több szólam kötöttségében is nagyobb szabadságába. .. . Zenében ez a demokrácia útja! Ademokráciába emelkedés tehát nem szimp- lifikálást, nívósüllyedést jelent, hanem emelkedést, hatványozódást. Nem bonyolultságot, hanem mint minden egyesülés, az erők növekedését.”

Együtt szól itt a zeneszerző és a tanár; tréfás fordulattal azt is írhatom: világosan szerkesztett, szabályos kis „bicinium” ez a meghatározás. Nincs ezen mit megütközni. Kodály sohasem tagadta, hogy tanár is: praeceptor. Számára a tanítás nem fölvett attitűd, nem megjátszott pózolás volt, hanem életelem, önmaga megvalósításának semmivel sem pótolható eszköze. Bartók már 1921-ben így jellemezte Kodálynak ezt a képességét: „Bámulatosan biztos és gyors ítélőképességének köszönhetem akárhány művemnek végleges, az eredetinél tökéletesebb kialakulását. ... (ő) a legnagyobb magyar zeneszerző pedagógusunk!”

A tanítás szenvedélyében Kodály Zoltán rokon egyéniség Lev Tolsztojjal. Több más hasonlóság is van köztük, bármennyire is furcsának tűnik első olvasásra; példának legkézenfekvőbb, ha arra emlékeztetek, hogy Tolsztoj is a világosságot, az egyszerűséget, a tisztaságot tartotta a művészet, az irodalom legfőbb követelményének, levelek, visszaemlékezések sora őrzi, hányszor intette erre tanítványait, követőit. Ebbéli hasonlóságuk csak megerősíti véleményemet: a tanítás szenvedélye nélkül egyikőjük sem nőtt volna azzá, akivé nőtt, s műveikből éppen az a töltés, az a semmi mással össze nem téveszthető és ki nem cserélhető egyéni hiányoznék, amely jellemüket meghatá51