Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 1. szám - Győri László: Vasaló (vers)

GYŐRI LÁSZLÓ

VASALÓ

Panelkonyhában, derű és tisztaság, omlott a hő alá ritmikus időben egy elvont, szép világ.

Vasalt fény volt a fény, s fényről az arc, a kéz, kivasalt tükör suhogott a bútorokon át, kimetszve fényből egy nem tükörvilág.

Láncravert ingek, a testek megvasaltjai, gyerekholmik vesztették láncukat el, már véglegesen, sok embermélyi rab.

Embermélyemen éltek, embermélyeteken, áttetsző gyermekmélyeken, s repültek fölfelé, könnyen,szabadon, gyú'rődéstelen.

Lassan már mindegyik szabad,

csak a te bokád süllyed el

az emeleteken át

oda, hol már pincére se kelne

a régész történelem,

ahol ez sincs, az sincs;

vértócsa, el nem vont világ.