Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Koltay Gábor: Beszélgetés Vargyas Lajossal és Martin Györggyel
Ez jelentette lényegében a harmadik hullám kezdetét, melynek eredményeit nap mint nap tapasztaljuk. Halmos Béla és Sebő Ferenc is indult ezen a vetélkedőn, s ott volt Faragó Laura és Budai Ilonka is. Ők nyilván már előzőleg megkapták az indíttatást a népzenétől, a népdaltól, már korábban megragadta őket a folklór kimeríthetetlen szépsége. Alkalomra volt már csak szükség, hogy szereplésükkel országos nyilvánosságot és megérdemelt elismerést nyerjenek. Hogyan értékeli a jelenlegi ún. „harmadik hullám” tartalmát, a főbb tendenciákat? — Vizsgáljuk meg, hogy milyen részei vannak a jelenlegi mozgalomnak? Egyrészt tapasztaljuk, hogy nagy sikert aratnak a mozgalom népdalénekesei. Szólóénekesek sajátítják el a régi, díszített népdalstílus minden elemét, s olyan előadókká fejlődnek, akik pódiumon is szerepelhetnek. Ugyanakkor pótolják a lassan kivesző népi hagyományt. Törekvéseiket csak üdvözölni lehet. Legjobbjaik felhasználták a magnetofon lehetőségeit, a személyes találkozást a még hagyományban élőkkel. Faragó Laura is elment pl. Moldvába olyan énekesekkel találkozni, s tőlük közvetlen élményeket szerezni, akiket addig csak magnetofonról hallgatott. A mozgalom másik része a Sebő-együttes kezdeményezése, amelynek azóta örvendetesen egyre több együttes lép a nyomába. Ez a hagyomány másik ágát, elsősorban a hangszeres tánczenét kapcsolta be a mozgalomba. Ugyanakkor ők az éneklésnek egy másik, ösztönös, primer hatásokat érvényesítő fajtáját népszerűsítették. Különösen a mezőségiek énekstílusában találták meg, a „feszített”, érdesebb énekmódot. A hangszerek különböző csoportosításával az erdélyi aszimmetrikus ritmusok felhasználásával olyan hangzásvilágot nyitottak fel, amely különösen közel áll mai ízlésünkhöz. Olyan elemi erejű, ösztönös zenélést honosítottak meg, ami a beat-zenére is emlékeztet. Ennek a zenélésnek hatása elsősorban az ifjúságnál jelentkezett, hisz ugyanolyan elementáris hatásokat fedeztek fel benne, amit a beat-zenében is szerettek. Ugyanez vonatkozik a táncházakban gyakorolt népi táncokra is. Lényegében tehát ugyanazokat a hatásokat találták meg a népzenében és a néptáncban, mint a beat- ben, de annál sokkal esztétikusabb, sokkal művészibb formákban, nem is beszélve arról, hogy ez az anyag a mi nemzeti hagyományainkat fejezi ki, szemben a Nyugatról importált beattel. Ilyen módon közelebb is áll a magyar fiatalsághoz. Sokszor van olyan félreértés, hogy a fiatalok időnként túlzottan hangsúlyozzák a magyar hagyományokat. Mi erről a véleménye? — Ilyen vád valóban elhangzik időnként a mozgalom ellenzőinek táborából. Az előbbiekben azért is hangsúlyoztam az általános érvényű sajátosságait a zenének és a táncnak, mert meggyőződésem, hogy a fiatalokat elsősorban ezek a sodró erejű, ösztönös hatások „fogták meg”. Az, hogy mindez egyúttal sajátos, magyar, nemzeti kulturális hagyományon alapszik, csak külön öröm és érték. Ebben a mozgalomban korszerű, modern emberi igényeit elégíti ki a fiatalság. Említette néhányszor a beat-zenét, a beat-mozgalmat. Véleménye szerint a beat-klub vagy a táncház magatartásalakító, formáló hatása jelentősebb-e? — Úgy gondolom, hogy a táncház feltétlenül többet ad a fiataloknak. Ami a beatben vonzó az ifjúság számára, az a korábban már említett ösztönösség, elementáris erő. A táncházak zenéje és tánca — tartalmazva a beat lényeges vonásait — magasabbrendű esztétikai értékeket képvisel. A közösségi igény a táncházban annyival jelentősebb, hogy ott egységes, kifejező stílus-eszményhez igazodik mindenki, s ezáltal jobban kell igazodnia az ott táncolóknak egy közösségi ideálhoz, mint a beat-klubban. A beat-klubban, a beat-zenében a fiatalok csak önmagukat igyekeznek kiélni, nem próbálnak egy olyan stílust megvalósítani, mint a néptáncban és a népzenében. A táncházban érvényesülő stílus, hatalmas közösségek több száz éven át érlelt, kialakított stílusa, s ennyivel sokkal csiszoltabb és magasabbrendű formákig jutott el, mint a beat. Ebből a kiindulópontból a táncházi közösség alkalmas arra, hogy a fiatalok ízlésnevelését, érzés- és gondolatvilág-fejlesztését is elősegítse. Érdekes jelenség, hogy végeredményben városi fiatalok fordultak nagy lelkesedéssel a paraszti kultúra értékeihez. Hogyan értékeli ezt? — Ez nem meglepő, hisz éppen a városi ember élete olyan mértékben szervezett, ezerféle megkötöttségével annyira távol került a természetes körülményektől, hogy a fiatalok szükségüknek érezték egy szabadabb, a természetességhez és az ösztönösséghez közelebb álló világ megismerését, élményanyagának befogadását. A parasztfiataloknak nagy dolog, ha szabadulni tudnak azoktól a primitív körülményektől, amelyekben éltek és átvehetik a városi civilizációt. Nekik nem a legfontosabb 38
