Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Vekerdi László - Bakos István: Önismeret és kutatás
Például hosszú évekig csak a kaszával foglalkozik valaki, s azon túl nem is lát semmit az ég egy világon, még azt sem tudja, mit írtak másutt mások a kaszáról! — Itt van például a francia népi kultúra, amivel alig találtunk kapcsolatot, s ahol találtunk, az problematikus. Vargyas írt egy tanulmányt — magyarul is, angolul is megjelent — a magyar népballada vallon-francia kapcsolatairól. Lehet, hogy az írás egy-egy megállapítása nem egészen helytálló, mégis igen hasznos, mert az átfogóbb szemléletet, a kitekintést képviseli! De az ilyen típusú kutatás, sajnos, ritka nálunk. — De ugyanilyen típusú kutatásnak tekinthető az Atlasz is! Mi most ugyanis a nagy vállalkozások korát éljük, s az egyik ilyen nagy munka a Magyar Néprajzi Atlasz, amely a magyar népi kultúrát térképszerűen dolgozza föl. Ez egy 15—18 éves óriási munka, az atomisztikus kultúrafelfogás diadala. Négyszáz, eleve meghatározott szempontok szerint kiválasztott helyen teszik fel ugyanazokat a kérdéseket és fényképezik le ugyanazokat az eleve meghatározott dolgokat, s mivel a kérdések és a kép-témák nemzetköziek, végül is látható lesz, szemmel látható az egész európai parasztkultúra élete egyik — valószínűleg végső — fázisában. A kérdések és a kép-témák persze egységesen meghatározottak, hiszen az egész vállalkozás nemzetközi. Aachenben működik a nemzetközi atlaszbizottság, magyar részről Barabás Jenő irányította a munkát. 1972- ben Svédországban rendeztek konferenciát, 1974-ben nálunk volt, ez is egyik nemzetközi elismerése a magyar etnográfusok munkájának. — A másik nagy vállalkozás inkább népszerűsítő jellegű: készül a Magyar Néprajzi Lexikon. Illetve nem is egészen helyes kifejezés itt az, hogy népszerűsítő, mert igaz, hogy az Akadémiai Kiadó a közönség sürgetésének s kívánságának siet elébe a lexikonnal, s általában a lexikonokkal, de ezt most itt, mi is kívánjuk. A sok részletkutatásra szakadt tudomány ugyanis lexikonírás közben szintézisre kényszerül; lexikonírás ürügyén szükségszerűen egységesítjük, rendbe rakjuk kicsit terminológiailag is. Más kérdés, hogy üzletnek sem rossz: 20 000 példányban jelenik meg, 260 ívnyi terjedelemben. S aztán a szakma társadalmi népszerűségét is stabilizálja. A néprajz különben, különböző okokból, mindig népszerű volt. — Népszerűbb, mint kellene! Tudod, jobb szeretném, ha a tudomány lenne népszerűbb, nem a rokkagyűjtés! — Mindegy, a gyűjtésnek is megvan a maga haszna, ha jó mederbe terelhető. Egy kicsit épp ezt szolgálja a harmadik nagy vállalkozás, az új Magyarság Néprajza. Ez a régi négykötetes helyett most egy hatkötetes lenne; s ennek a nagy munkának mintegy előszobája és tanműhelye a Lexikon. — Aztán készül egy csomó apróbb munka, szervezeti jellegű; katalógusok, kataszterek, eligazítok, hogy a folkloristák tudjanak bánni az anyaggal, tudják, hol mit nem kell már keresni és ne fedezzék fel a spanyolviaszt. Ez az egyik feladatunk. — És ezenkívül persze készülnek folyton Voigt Vilmos tanulmányai. Nagyon érzékeny a figyelme, nyomon tudja követni a legújabb rezdüléseket is! — S részben talán még a rokon tudományokét is. — Illetve itt inkább csak névleg, s épp ezen a területen érzi ma a honi néprajzkutatás a legnagyobb hiányokat. Volt egyszer régen a Teleki-intézet, ahol történészek, régészek, néprajzosok, geográfusok együtt dolgoztak és kölcsönösen kiegészítették és segítették egymást, s a különböző rokon-szakmák állandó érintkezése már önmagában is eredeti kutatásra inspirált. Hát ilyen most nincs, s nagyon érezzük a hiányát! Amatőrök és profik — Elébb mondottuk, hogy a szakma iránt nagyobb az érdeklődés, mint kívánatos lenne. Európa-szerte így van ez: ahogy régebben megbámulták a „művelt” emberek a néger fenekén a láncot, ugyanúgy bámulják mosta kocsikereket. Kuriózumot keresnek, 24
