Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 1. szám - Balázs József: Koportos (kisregény)
BALÁZS JÓZSEF KOPORTOS (Kisregény) 1. Balog — intett neki a brigádvezető —, jöjjön ide. Balog Mihály a fortyogó kátrányt figyeli, azon gondolkodik, hogy tegyen-e még a tűzre. Egy lépést tesz oldalra, onnan nézi a hordó alját, a felcsapó lángot. Gumicsizmát hord, a térdénél elhasadt a nadrágja, s a térdkalácsa úgy kandikál ki a nadrágból, mint egy sovány ököl. Maga Balog Mihály is sovány ember. Még falubelijei is — akikkel együtt dolgozik — csak Sovány Balognak hívják. Nem szereti, ha így nevezik, szívesebben hallja, ha csak Mihálynak szólítják. A brigádvezető meg csak úgy hívja, hogy Balog. Megfordul, és csak most veszi észre, hogy beszélni akarnak vele. Balog — szólt újra a brigádvezető —, jöjjön ide. Intett a fejével is, de kerülte a tekintetét. Maga elé nézett, és úgy várta Balog Mihályt. A hordóban egyenletesen fortyogott tovább a kátrány, de egy nagyobb hasáb fát még tett a tűzre. Gyorsan rágyújtott. Az oldalra való biccentése és a gyors rágyújtás egyben azt is jelezte, hogy „rögtön megyek”. A cigarettát két ujja közé fogta, égő végével a tenyere felé, elrejtve tartotta. — Jöjjön félre — mondta a brigádvezető —, beszélnem kell magával. — A felesége — s itt hosszabb szünetet tartott — nem volt beteg, amikor eljött otthonról? A brigádvezető mondat közben Balog Mihály víztől csillogó gumicsizmáját nézte, aztán a kanyarodó út felé fordult. — Nincs tán itt az asszony? — néz fel Balog, s utána a könyökét a derekához szorítja, és megigazítja a nadrágját. — Nincs, itt nincs — válaszol a brigádvezető. Már-már mondana ismét valamit, amikor Balog szólal meg újra. — Azt hittem, utánam jött. A múltkor is mondta, hogy majd elmegyek én hozzád. A brigádvezető motyogott valamit, bólogatott is, aztán Baloghoz fordult. — Nézze, Balog, férfiak vagyunk ... Itt abbahagyta. Már maga is csodálkozott, hogy mindig így kezdte, ha hasonlóan a mostani helyzethez, valamit el kellett mondania. „Nézze, Balog, férfiak vagyunk, Nézze, Kis, férfiak vagyunk, Nézze, Nagy, férfiak vagyunk ..Idegennek is érezte kiejteni a száján, soha nem is használta, csak amióta brigádvezető. „Itt a távirat, menjen Balog Mihályhoz” — mondta egy félórája a csoportvezető. „Küldje haza minél hamarabb ...” A brigádvezető — közepes termetű, haját lelkiismeretesen és gondosan hátra fésülő ember — azt hitte hamar túl lesz az egészen, nem olyan nagy dolog ez. Ez a Balog meg cigány is, vagy afféle, csak nem veszi annyira a szívére. — Semmi baja nem volt a feleségemnek — válaszol gyorsan Balog, mert eszébe jutott az iménti kérdés. „A feleségem nem abba a faluba való, ahová én, lehet, hogy eltitkolta a baját. A fehérnéppel nem lehet tudni.” — Nem lehet tudni — erősítette meg a brigádvezető. 4
