Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 1. szám - Iszlai Zoltán: Versek (Lebegek, Elragadtatások)
ISZLAI ZOLTÁN LEBEGEK Lebegek távol sípol a szerelem hívogat Hajtsam le a fejem Ahol a ragyogás hajói a nyugalom öbleiben pihennek és napozó asszonyok tenyerében gyík sütkérezik. Szólítják november fiát. Csapkodós szobákra emlékezik. Hogy életben maradjon fagyos csillogás megszabott német világába zárták. Hápogóvá betegítették vándorló gyulladások tüszős mandulák. Lebegek fejemből szétreflektoroz két útjelző sugár. Egyik csúcsán szerelem sípol. Másikon üldögél a tél. ELRAGADTATÁSOK Ó, milyen elragadtatásban éltem! Harsány zenekarok össztüzében minduntalan halottként földre rogytam, majd csukott szemmel rohamoztam; nem szordínózott aljasság, szemérem. Ma — ritkább édes elragadtatásom. Kedvem fölépítem és megásom alapjait sírásnak, hahotának: nincs vad öröm, se kora bánat; utat kövezek kijelölt csapáson. De mégis ájult gyönyörűségemnek forrása minden igéző kezdet, a sötéten derengő, zárt jövendő: lobogni, elégni törekvő fekete szén borongó kályha mellett.
