Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 1. szám - Hatvani Dániel: Versek (Koronaakác, Langyos eső)
HATVANI DÁNIEL KORONAAKÁC Isten-szigorba hült sövény ne is próbálj megváltani; szakáiIthozó dárdád hegyén világvándorok álmai. Hoztál magadra zivatart, s óvott savanyú félelem. A fejszeéltől megzavart kromoszómáid éltetem. Elnémult gyermekháborúk szúrása nyomán vérvirág ... Parázslanak földig borult üstököst nemző kerti fák. Meddig követsz még lápvidék perverz gubanc-tenyészete? Szögtajték-ösztönű igéd bennem is tüskét élez-e? Mímelsz mimikri enyhelyet s tágívelésű lágy határt... Réslelő szemem élesebb, ha már sorfalad körbezárt. Megőriz karmos, dús öled, mig hódolatom lelohad. Teremnek türelmes kövek vércseppnyi gondolatokat. Mesgyéid mossa jégeső, kopog bogárhad zátonyán, s pontos dózisban érkező sugár villantja koponyám. Kikerülnélek — nem hagyod, célzód golgotás homlokom, s indulnak lándzsák, csillagok dértől szikrázó homokon.
