Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 5-6. szám - Szentiványi Kálmán: Elnök, zöld kalapban (Elbeszélés)

hogy a fejlődés ellensége vagyok. Bonipert elnöknek vannak érdemei, de nem érti a kor követelményeit. . . Ilyen lettem, a megyei pápák szerint. S persze, nincs doktori címem.

— Mi ellen kérsz védelmet?

Nincs szükségem holmi fedezékre. Lőttek már énrám eleget... írd meg az igazat, az elég lesz. Akárhogyan nem csaphatnak Tésihez. . . Volt már ilyen, oda akartak lökni a borzai Lendülethez is. Ott nagyképű igazán csak az elnök... Úgy beszélt velem, mint egy grófi intéző, jöhetett aztán egyesülésről prédikálni. A közgyűlést nem merték összehívni. Ellene voltak a boglyasiak. Kamarás, a helyettesem megérttette az ófalusiakkal, magam meg az Újfalut gyúrtam.. . Jó munka volt. Tessék elvtársak — mondtam — beszéljétek meg a tagsággal. . . De nem mertem odaállni. Két évig nem háborgattak. Most már nem elég. Kamarással járatjuk a szánkat... De ha te jót írsz, az sokat segít. Egy-két dicsérő cikk, mert vannak eredmények. Boglyas különleges falu. . . Furcsa az itteni nép. Ezt kell megírni. Eltöröljük Tési doktor száját. Fél füllel hallottam, hogy afiatalok azt szeretnék, ha inkább holmi könyvet írnál. . .Jöhet a könyv is. Hát ezért hívtalak barátom.

Ha meggondolom, nem is rossz téma. Még nem egészen értem, mit vár tőlem Bonipert.

Jártam a környéken népes rendezvényeken, az elnök mindig ott volt. Legtöbbször ő üdvözölt, takaros bevezetőt mondott.

— Zsarnavárit ismered?- Találkoztam vele. Mondd csak Bonipert.. . fizetnek még kártérítést a gyárak?

Az elnök gyanakodva pislogott, amiért félrelendítettem.

— Egyáltalán honnan tudod, hogy fizettek?

Julika friss fánkot hozott. Odaszólt:

— Beszélgettünk a kertben. . . Megemlítettem a barátodnak.

Bonipert megtalálta az előbbi hangot.

— Beszélhetsz akár azonnal a tagokkal. . . Ismerd meg a véleményüket.

— Ha előkészítetted őket és odavezetsz, nincs sok értelme, azt mondják majd, amit te, az elnöki előénekes.

Julika elnevette magát. A fánk szinte lángolt a tálban. Fehér szeplős lett a porcukortól, s olvadt rajta ragacsosan. Kezem ügyébe készítette Julika a málnalekvárt.

Az elnök eltolta a tálat.

— Úgy látszik Zsarnavári elmondta már a zöldségeit neked is. — Kikapott egy fánkot, az megégette a száját, sokáig huhákolt. — Megbolondítja ez a piktor a fiatalságot. .. — Oldalpillantással küldte el a lányát.

— Mi bajod a festővel?

— Visszakapta a malmot. . . No, én ellene voltam! Nagy pénzeket kap a mázolmá- nyokért. Vesz tőle az állam elvtárs és eladja külföldre a kapitalistáknak. Felajánlotta a malom földszintjét Ifjúsági Klubnak, mert nem akadt más helyiség. Maholnap negyvenéves és betelepedett a falusi lányok közé, azokat pingálta. . . Legtöbbször Julikát. Eltiltottam a lányom mellől. . . Szélhámos mázolója! A Kamarás-fiú Julika választottja, az elnökhelyettes fia.

— S a klub a lányod nélkül is működik?

— Már nem. Háborogtak az idősebbek a magnózás, a tánc miatt. Minek az, minden este. Fiatal férfi vadásszon, a lány forgassa a főzőkanalat.

— Te is vadászol?

— Nincs időm. S romlik a szemem.

— Mondd ki már, miért csukattad be a klubot?

30