Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 5-6. szám - Takáts Gyula: Száz nap a hegyen (Részlet egy versciklusból)
TAKÁTS GYULA SZÁZ NAP A HEGYEN' RAGYOG ÉS VAKÍTÓ fehér fényben méri perceimet ez a Kert... Törzsek... Virágok... Fürtök... Mohák... S mint óraingám rézlapjába dédem nevének kezdőbetűje, kapaszkodunk az Időbe, mely csillagnémán fogja e karszti-kerteket... Es e nyers kövön és kőben, mint árnyékát, testén; mint magzatát, méhében, viseli és hordja e földkorszaki és kozmikus: históriánk és szőlőnk számlált éveit... E számnélküli számtan végtelen sorában ez a mésztönk... ez a kő, amelyen állok, csak arra jó, hogy rajta... és ... benne a pusztulás világot teremtsen nekünk... A szerkezet rengése, az üres szél, az édes és sós fűrész, a jéggel testvéri tűz!... így nézd Kertemet.. . Ezt művelem, e nyílhegyektől zizegőt! így nézd a bordáim közt lüktetőt és azt az álló, tüzes Korongot is. .. * — DE MICSODA VÍZÖZÖN visz egyre följebb? Világi iszonyú özön... És benne, nem bárka, magam rakta cella emel. Falán magam formálta rácsok... Magam ra-szabott: zsarnokká nevelt szabadság! Kegyetlenebb, mint a királyok. A ragyogásban ez tart szöges drótjaim mögött, e fáradt benzinbe oldott, kátránnyal meszelt, fekete háló. . . Este bagoly kiált be hozzám és vaddisznók szeme világít. . ., ,,A Heszperidák kertjén innen” c. versciklusból.
