Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 4. szám - KRÓNIKA - Orosz László: Kecskeméti kis irodalomtörténet. IV. rész: A magyar játékszínért
NÉMETH LÁSZLÓ (1901—1975) Meghalt Németh László — XX. századi irodalmunk, szellemi életünk egyik legsokoldalúbb, legjelentősebb és legnagyobb hatású íróegyénisége. Önkifejező, vallomásos írói alkat volt, mint Goethe vagy Thomas Mann. S mindig önelemző. És kísérletező. Nem tudott és nem is akart bezárkózni az öncélú művészet elefántcsonttornyába. Folyton használni akart: népének és az emberiségnek. „Ha a gondolkodó emberfők száma megtízszereződik, az a nemzet öntudatában s vezetésében is érvényesülni fog”, írta. A magyarság nagy tanára volt, mint Kodály Zoltán. Mindig hasznos munkára ösztönzött, mint nagy reformkori elődei: a magyarság, Európa és a kelet-európai népek együttlátására nevelt. Az igazi magyar múlt megbecsülésére serkentett (Apáczaitól Széchenyiig és Adyig). Elsősorban tanulmányírónak vallotta magát, s az esszét érezte legigazibb műfajának. Drámáit tartotta legjelentősebbnek Illés Endre. Proust olvasása indította a regényíró Némethet, aki az Iszony című regényével lett Európa-hírű. Szorosan kötődött Kecskeméthez. Tóth László nyomdájában készült a Tanú. Itt nyomták a Választ. Telket vett Kisnyírben: a kert-Magyarország gondolata innen indult. 1970-ben itt járt a Cseresnyés színházi bemutatója idején. Ekkor elmondott vallomását a Forrás közölte. Németh László századunk magyar és európai irodalmának pótolhatatlan vesztesége. FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BUDA FERENC (főmunkatárs) GOÓR IMRE RAFFAI SAROLTA ZÁM TIBOR 96
