Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 1. szám - Balázs József: Koportos (kisregény)

— Elég.

— Mert hogy itthagynám ezt a munkát. Pénz nincs. Minden van, csak pénz nincs. Ez a bökkenő.

— Igen. Pénz nélkül egy lépést sem tehet az ember. Te pedig, akarom mondani, hogy maga ...

— Tegezz, csak tegezz.

— Szóval ingyen csak a madár dalol. A nagy határt csak járod, járod, aztán látatja meg nincs.

— Nincs.

Balog Mihály élvezettel szívta a cigarettát. Elrejtette a markába, a füst az ujjai közt kis csíkokban kígyózott.

Büszke volt magára. A cigaretta felfrissítette, a mezőőr pedig úgy beszélt vele, mintha a barátja lenne. „Ez a nap jól kezdődik”, gondolta. De büszke elsősorban azért volt, mert a mezőőr megkérte őt, vagy meg fogja kérni, nézzen utána a munkának.

— Mondok én valamit. Gyere velem. Egyenest felvesznek, egyenest . . .

— Ne mondd . . .

— Én mondom. Munkaruhát kapsz, és hetven forintot kell fizetni havonta.

— Mire?

— A szállásra.

— Lehet ott főzni?

— Lehet.

— Hetven forint? Nem sok.

— Nem.

Úgy váltak el, hogy a mezőőr kezet fogott vele. Sokáig rázta a kezét.

Gondolkozom a dolgon — mondta.

Régen járt a Szamos-parton.

Szerette ezt a folyót, mert nem Volt mély, és gyermekkorában úszás nélkül átmehetett az egyik partról a másikra.

Jól emlékezett erre.

„Lehet, hogy most is át kell mennem a túlsó partra?”

Megmarkolta a sarló nyelét, könyökét a derekára szorította, és megigazította a nadrágját. Az előbbi beszélgetésre gondolt még, amikor a bokrok közül hangos kiabálást és nevetgélést hallott.

— Nézzétek, Mihály is itt Van. Ilyen korán?

— Hova mentek?

— Lakodalomba.

— Az jó.

— Hol voltál az este, Mihály? Kerestünk, gondoltuk iszunk a temetés után valamit. Együtt . . .

— Otthon.

— Valaki azt mondta, hogy látott téged részegen a fasorban. Aludtál.

— Nem ittam.

A társaság, akivel beszélgetett, nevetve nézte. A hullámos hajú Ernővel beszélgetett. A férfi előtt most is ott állt az a lány, akivel együtt utaztak. A többiek zsebre dugott kézzel topogtak, és hol a vizet, hol Mihályt bámulták közömbös arccal.

Versenyeztek, ki tud messzebbre köpni a vízen.

— Gyere velünk, Mihály. Van nálunk hegedű is.

— Nem mehetek.

35