Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 4. szám - Vagyim Maksejev: Induló az „Aidá”-ból. Elbeszélés (Földeák Iván fordítása)
— Valahogy vissza kéne venni ... — Hiszen odaadta. — Visszaadjuk a pénzt. — Hol szedsz össze ennyit? — kérdezte Vanyuska. — A pénztárból. Visszajuttatjuk pontosan azt a száz rubelt. — Hogy sikkasztásért lecsukjanak? Hiszen aláírtam az átvételt. — Írunk egy igazoló jelentést. Előleg-kiutalást. Hányán is vagyunk? Te, én, Petyka, a két Surka, Pronyka... Szerjogát is felvesszük, neki is vannak munkaegységei. A fiúk bejönnek, aláírják. Száz rubel hétfelé osztva ... — A számológépen utánaszámoltam.— Tizennégy rubel meg néhány kopejka fejenként. Drága egy mulatság lesz, persze ... — Engem is írj fel, — mondta Tonyka. — Panka sem fog tiltakozni, s Nyurkát is be lehetne venni ... Ugyan, mit vacakolsz, írd fel sorjában az összes lányt. — Én is fel szeretnék iratkozni, — szólalt meg Piskin. A beszélgetés annyira elragadott bennünket, hogy észre sem vettük, mikor jött be az irodába. — Na jól van Piskin, megleszünk a te pénzed nélkül is—vetettem ellen. — Miféle kereseted van neked ... — Na és ... Mindegy, én is veletek akarok tartani. — írd fel őt is — mondta Szerjoga. Gyorsan összeállítottam a jegyzéket. — Most elmegyek és visszaadom Gorobcsukovnak a száz rubelt, adja csak vissza a gramofont. — Vanyuska felemelkedett. — Azt mondom, a közgyűlés nem engedte eladni. Felkapta a pénztárt s bicegve elsietett. — Arszentyij Vasziljevics fejét pedig meg kell mosni a faliújságon — javasolta Tonyka. — Csak ne egyénieskedjék . .. Magam is megírhatom ezt, ha féltek. — Majd arcát elfintorítva hozzátette: — Az ördögbe is ... — Megkapja a magáét — ígértem. — Feltétlenül megkapja. Nem fogja többet a kolhoz vagyonát pazarolni. Vanyuskát sokáig vártuk. Már teljesen elcsüggedtünk, amikor ragyogó arccal megjelent, s az asztalhoz sántikálva előhúzta zsákjából kedves gramofonunk. — Végül utána kellett lovagolni — közölte, miközben kifújta magát. — Köszönet Antonicsnak, a Bajkált adta oda ... Már csak a muromi határban értem utói... Gorobcsukovnak említem a közgyűlést, nem hiszi. Később azonban beadta a derekát.. Túléli... Mi viszont nem lehetünk meg gramofon nélkül. — Rejtsétek el, Arszentyij Vasziljevics erre tart — intett Tonyka kipillantva az ablakon. — Miért rejtenénk el? Hiszen most már nem a kolhozé! Gyorsan feltettem egy lemezt, s amikor Arszentyij Vasziljevics kinyitotta az ajtót, az ,,Aida” győzelmi indulója fogadta. — No, ebadta kölykei — állt meg meghökkenve a küszöbön. — Úgy bizony ... Hát hogy tudtátok visszavenni, az ördögbe is? Erről az önkényességről olyan jegyzőkönyvet veszek fel ... Majd mielőtt elment volna: — Meg kellene mindegyikőtöket öt munkaegységre büntetni, mert aláástátok a tekintélyem, de jól van ... Már magam is megbántam, hogy eladtam, kínos lett volna azonban visszahozni, miután már megegyeztünk ... Na, gyerünk Miska, tedd csak fel a kardtáncot... 21
