Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 4. szám - Testvérlapunk: a Nas Szovremennyik - Leonyid Martinov: Versek: A ciklon szárnya (Buda Ferenc fordítása); Aranygyapjú, Napszél (Goór Imre fordításai)
Maga is madárként törve magasba Tél országából délre Szárnyalva indul. Költözne messzire ő, Hol a mosoly is lágyabb! Vajon mivégre? Tán hogy — nem most, de majdan! — Maga is lágyabbra válhat? Ki tudja? Ám a ciklonok szárnyán nekilendül, Remegő ajtómat rázza Mindegyre féktelenebbül. ARANYGYAPJÚ Gyöngéd, könnyű kéz siklott hószín, pompás muffon átal s gépek ezüstjét fölcserélte levegő-hazával. Ó Lufthanza és Aeroflot! Air France, s kiket néven nem nevezlek! Égi kóborlások szabott cél nélkül nem születnek. Fellegeinkre, melyek közt fönn lebegünk — nem hiába! úgy tekintünk le, mint hermelinbe burkolózott dáma. Kezdve Rembrandt és Van Dyck korán, s évszázakon keresztül a gyolcsfehér kéz elválasztja perzsát a kecskeprémtől, íme a példa! Í£y történt ez abban az időben. Es hogyan van ma? Az aukciók rendre eltűnőben.
