Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 4. szám - Tamás Menyhért: Szárnyas egek (Vers)
ANYÁM Láz-csitítón, sebet-fuvón, valahány seb; mind gyógyuljon — be jó vóna, be jó vóna, hogyha ránk csak fény omolna. 2 HANG Ki eddig csak tipratott sanyar-mélyre, öklét gyúrja, hogy jussát számon kérje APÁM Van házam, földem s hozzá jószág, enyém itt minden fa, az ország ... ANYÁM Enyém-ország, tiéd-ország, hordom terhét, viseld gondját... APÁM Magamén magam ura lettem, gyümölcsöt magamnak ültettem, nekem zöldéiI a fű a réten, rendjét is magam gereblyézem ... ANYÁM Magad ura, magad ura, az én uram, magam ura, így az igaz, így a valós, mondom én; a Hold-arcú jós, Hold-arcú jós, éj-szemekkel — varázs-szómra jő a reggel, intésemre csillag gyullad, varázs-szómra halld és tudjad: ,,az én uram, magam ura” — nem így úr az ország ura, szavak helyett kérj, míg lehet, hatalomban méltó helyet, másformán, mint addig történt; mü nevünkben más ül törvényt.
