Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 4. szám - Tamás Menyhért: Szárnyas egek (Vers)
TAMÁS MENYHÉRT SZÁRNYAS EGEK (Részlet a Tövises talppal című oratóriumból) I HANG ... Hol lészen, leszen-e ... van már szállásunké nem kell holtunkig erdőn-mezőn hálnunk; ölelnek dombok, köztük száz völgy-hajlék, mind a százban zseng-nyüzsög Lázáros nép, serényre hévül a sorsa-fordult táj, magzatos szívünk is véle mozdul már ... ANYÁM Orsóm sebes körbe-tánca, osztovátám csattogása, gombolyagok, tizenhármán, vidítsátok fel a házam, vidítsátok fel a kezem, vele vidul gyászos szüvem — bár mán lenne, lenne gyógyult, szárnyas éggel szálInék ... APÁM Úgy, úgy: szabadját énekeld az égnek, emeljen magosba az ének, szüvedet teregesd a napra, gyógyultra szikrázata varrja, vigalmad nyújtóztasd áfákig, az ág is örömet virágzik, pirosát villantja a búza; dűlőit pipacs koszorúzza. ANYÁM Szépen mondod, be szép szóval, alábbcsitul benn a sóhaj, zsemmegtetel temérdek kínt, kovás kedved kedvet zsendít, kedvet zsendít, füvet zsendít, virulást vet még a csend is, láz-csitítón, sebet-fuvón, valahány seb; mind gyógyuljon — be jó vóna, be jó vóna, hogyha ránk csak fény omolna.
