Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 3. szám - DOKUMENTUM - Bodor György: Székely honfoglalás 1945-ben (I. rész)

Összefoglalva a dolgokat: a székelység összegyűjtése csodálatosan rövid idő alatt teljes mértékben sikerült.

Másik fontos feladat volt a telepítési szervezet megteremtése. Szekszárdon megalakult ugyan a vármegyei Földbirtokrendező Tanács, s velem majdnem egyidőben leérkezett földhivatali igazgató a Megyei Földhivatalt is szervezni kezdte, én azonban úgy találtam helyesnek, hogy ezektől független szervezetet létesítek. Az ő feladatuk az egész megye földreformjának lebonyolítása volt, az enyém speciálisan a német és a székely kérdés megoldása. Szekszárd fekvése nem volt alkalmas a munka irányítására. A telepítési akciót minden részletében kézben tartani csak annak központjából, Bonyhádról lehetett. Ezért habozás nélkül úgy döntöttem, hogy Bonyhádon önálló szervet létesítek. Huszonnégy óra alatt készen volt a „Hivatal”. Az emberek mindjárt megérkezésemkor kormánybiztosnak neveztek. Én ezt az elnevezést elfogadtam, és az át is ment a köztudatba, nemcsak vidéken, hanem még a pesti hivatalos szerveknél is. így lettem Magyarország egyetlen „választott kormánybiztosa”.

Legnagyobb nehézség az volt, hogy nem volt megfelelő jármű. Kellett volna egy autó vagy legalább egy motorbicikli, ezekhez azonban hozzájutni nem tudtam. Amikor elkerülhetetlen volt, szekérrel utaztam. Néha székely szekerekkel, néha pedig a község útján kirendelt forspontokkal. Ez azonban mérhetetlen időveszteséggel járt, s ezért csak a legritkább esetben tudtam a községekbe kimenni.

Szükségem volt személyzetre is. Részben a központi irodai munka, részben a községekben elvégzendő helyszíni munka intézésére.

Lemenetelem előtt néhány fiatalember, diákok, intelligens munkások már tevékenykedtek a vidéken. Ezek lényegében a kommunista párt politikai megbízottai voltak. Ezek még egy-két hétig ottmaradtak, de miután látták, hogy saját embereim át tudják venni a feladatokat, kettő kivételével eltávoztak. Ez a kettő Árvái Sándor és Kovács Sándorné voltak. Ők mindketten mindvégig a Telepítési Hivatal kötelékében maradtak.

Pár nap alatt gyűlni kezdett a székely intelligencia is. Megjelent Szőcs Gergely és Várda Aladár, két bukovinai igazgató-tanító. László Antal, az istensegítsi származású hadikfalvi volt katolikus lelkész és Kiss-Várday Gyula orvos egészítették ki a bukovinai intelligenciát. A Bácskából a székelyekkel menekült el két telepfelügyelő: Papp János és Hódosy Endre.

Ezeket rögtön „befogtam”. Állandóan ott tartózkodtak a Hivatalban, és végezték a szükség szerint rájuk osztott munkát. Mikor egy-egy községet betelepítettünk, akkor a székelyekkel együtt őket oda küldöttem ki,s ők néhány napig a helyszínen irányították elhelyezkedésüket.

Rövid idő múlva erdélyi székelyek is érkeztek Bonyhádra. Gaál Miklós volt csíkmegyei községi főjegyző volt az egyik. Neki telepítési kérdésekben volt már bizonyos gyakorlata, mert 1940—44 között részt vett Börvely Szatmár megyei község székelyekkel való betelepítésében.

Május elején megérkezett Török Albert Pál is Budapestről, aki később lehívatta menyasszonyát, Déchy Lilit és annak egy barátnőjét, Simon Erzsébetet, egy hunyad- megyei birtokos leányát.

Kerék Mihálynak és Kovács Imrének írt levelemben kértem, küldjenek nekem nyomban minél több fiatalembert segítségül. Minden betelepített községbe ki akartam küldeni egy embert, hogy azok ott központi irányítás mellett segítsék a földigénylő bizottságokat a földreform rendelet által előírt munkák gyors és pontos elvégzésében.

Alkalmi feladatokkal a helybeliek közül mindenkit megbíztam, aki arra vállalkozott.

80