Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 3. szám - DOKUMENTUM - Bodor György: Székely honfoglalás 1945-ben (I. rész)

Úgy éreztem, hogy a most kezdődő korszakban az érdekek nyers brutalitással ütköznek meg. Mindenkinek viselnie kell a sorsát, akár jó, akár rossz e sors. Viseljük mi ma, mint 400 esztendő óta annyiszor rossz sorsunkat a németek miatt, most hát viseljék egyszer ők is a magukét a mi javunkra.

Mire március elején az összeköttetés Pesttel úgy-ahogy helyreállt, Aquincu- mon túl titokban csónakon át lehetett kelni a Dunán, felkészültem. Addigi tudásomat kiegészítve megismertem a magyarországi német település történetét, a német kisebbség mai helyzetét és birtokviszonyait, gazdasági körülményeit, életük egész struktúráját.

Határozott céllal keltem át a Dunán.

Magyarországon akkorra tökéletesen összeomlott minden. A közigazgatás, a fojtogató bürokrácia, a közlekedés, a társadalmi struktúra, a gazdasági élet, az egész addigi Magyarország. A tatárjárás és a törökök kiverése óta nem volt az országban olyan tabula rasa, mint akkor.

Mindezt a mérhetetlen lehetőségek állapotának képzeltük el. Azt hittük, itt az alkalom felépíteni végre azt a Magyarországot, amelyről annyit álmodoztunk. Felépíteni szabadon, frissen, jóakarattal, megszabadulva minden előítélettől, ballaszttól, kötöttségtől és dogmától.

A helyzet nem ez volt. A helyzet bonyolultabb volt, mint amilyennek képzeltük.

Pestre érve először is számbavettük politikai barátainkat: ki veszett el, ki maradt meg.

Barátaim, velem együtt, Bajcsy-Zsilinszky Endre politikai környezetéhez tartoztak. Míg ő élt, kötve éreztük magunkat hozzá. Nemcsak a személyes megbecsülés és barátság motiválta ragaszkodásunkat, hanem a politikai meggyőződés is. Miatta kötve éreztük magunkat a Kisgazda Párthoz is, hisz a Radikális Párt és a Kisgazda Párt fúziójakor, 1937-ben vele együtt e pártba léptünk be. Most úgy éreztük, hogy Zsilinszky politikáját, melyet halála után is a magunkénak vallottunk, a Parasztpárt a Kisgazda Pártnál hívebben fogja képviselni.

Beléptünk hát a Nemzeti Parasztpártba. A német kérdésre vonatkozó nézeteimet is ott terjesztettem elő; azt követően, hogy Kovács Imre (az akkori főtitkár) bejelentette: a Parasztpárt akciót indít a magyarországi német kisebbség teljes kitelepítésére. Két cikket írtam a kérdésről a Szabad Szó 1945. április 11—12-i számában, s előadást tartottam a párt külügyi bizottságában. (Közbevetőleg megjegyzem,hogy a győztes nagyhatalmak a kelet-európai német kisebbség kitelepítését határozták el.)

,,Az elmúlt rezsim alatt sokszor mondották azt, hogy a magyar—német barátság ezeréves hagyomány. Akik ezt mondották, meghamisították a történelmet. A dolog éppen fordítva volt. Ezeresztendős történelmünk legnagyobb és mindig visszatérő problémája éppen a német hódítás elleni védekezés volt. Úgy voltunk ezzel mi is, mint Németország többi szomszédjai, az olaszok, a csehek és a lengyelek. A német történelemben mindig visszatérő törekvés volt Magyarország megszerzése. Az ezeresztendős hagyomány nem a magyar—német barátság, hanem a magyar—német ellentét volt.

A Magyarország megszerzésére irányuló német kísérletek már István király korában elkezdődtek és tartottak egészen mostanáig. E törekvésnek állandó kísérő tünete volt a németek keletre áramlása, a Drang nach Osten. Hozzánk is István király korától egészen mostanáig kisebb-nagyobb mértékben állandóan tartott a német bevándorlás. Ezt az állandó folyamatot kívánjuk most már megállítani, sőt annak országunkban levő évszázados eredményeit gyökeresen és végleg likvidálni.”

E bevezető után részletesen ismertettem a német beköltözés történetét, a trianoni Magyarországon élő félmilliót meghaladó lélekszámú német kisebbség települési viszo73