Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 1. szám - Balázs József: Koportos (kisregény)

falun, harangoznak is. Az emberek kiállnának a kapuk elé,és levennék a kalapjukat, az asszonyok keresztet vetnének, és amíg a szekér el nem távolodik, figyelnék őket.

— Reggeli misére harangoznak — találta ki Balog Mihály gondolatait a fuvaros.

— Arra.

A katolikus templomnál álltak meg. Balog Mihály leszállt.

— Várj meg.

— Ha a fuvar felét kifizetnéd, most már úgyis itt vagyunk.

Balog Mihály a templommal szemben levő kocsmára nézett, és odaadta a fuvardíj felét.

— Itt hagyod a koporsót? Ha a ló megijed?

— Oldalra állok. Csak egy felest, meg egy sört iszom. Nyugodt lehetsz pajtás.

A papot nem találta a sekrestyében. A harangozó az asztalt törölgette.

— Menjen föl, a tisztelendő úr az orgonát javítja.

Balog Mihály életében először járt templomban. A hűvösség, a félhomály, az oltár É rendje, a rózsaillat tetszett neki. Már régebben is gondolta, hogy ilyen lehet a temp- — lom. Az oltár előtt megállt, és nagy szentképen akadt meg a szeme. Gyönyörű kékruhás E nő nézett rá. Virágot tartott a kezében. Az oltáron nagy könyvet látott kinyitva.

Félve lépett a szőnyegre. A sekrestyés, aki alacsony, picike ember volt és dadogott, utána szólt, hogy menjen föl a karzatra. A szőnyegről lelépett a padok közé. Lassan és félve lépett, de a köveken így is hallatszott cipője talpának a koppanása. Megfogta az egyik pad végét, és az ablak felé fordult. Az ablak mellett szentképek sorakoztak. „Keresztrefeszítések, a keresztek alatt asszonyok és katonák. Ezt mondta hát a fuvaros az imént, a keresztrefeszítést. Pedig szörnyű halál az.”

Hátul szobrokat látott. Az egyik szobor széttárt karokkal állt, ruhája végig betakarta az alakját. A másik—a két szobor egymással szembenállt—jobb kezében kis gyermeket tartott és mosolygott. Ahogy a szobrokat nézte, egyszerre orgonaszó hallatszott. Majd hirtelen abbamaradt. A karzatra nézett. Ott fekete ruhában mozgott valaki.

— Tisztelendő úr — szólt hangosan. A pap hátrafordult és lenézett a karzatról.

— Jöjjön fel, vagy várjon meg a sekrestyében.

Balog Mihály a kopott falépcsőkön felment a karzatra.

— A feleségem halála miatt jöttem.

A pap abbahagyta a munkáját és felnézett.

— Ma lesz a temetés.

— Tudom.

— Az a baj, hogy fizetni nem tudok . .. Elfogyott a pénzem.

— Nem is kell fizetni.

— De én szeretnék.

— Szeretne?

— Igen. Ha el tetszik mondani délután azt a szép beszédet, én azt ledolgoznám.

— Hogyan?

Ledolgoznám. Mert voltam én már a betonúton is, meg az állami gazdaságban, most meg útépítésen Vagyok. Sokféle munkát el tudok végezni. Bármit.

A pap gondolkodott. Végighúzta a kezét az orgona billentyűin. Száját szorosan összezárta, és Balog Mihálynak úgy tűnt, hogy gondolkozik.

— Kosarat tud kötni?

— Kosarat? Igen. A feleségem is tudott, a feleségem karoskosarakat is tudott kötni.

Én meg jobban szeretem a nagyobbat.

— Nagyobb kellene.

— Későre jár már. Ősz van, nehéz lesz vesszőt szedni. De azért nyugodt lehet. Kötök kosarat.. . Hány kellene?

18

71 li in "in n