Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Vidra-Szabó Ferenc: Karesz
Volt olyan is, hogy az utóbbi időben három napig nem ettem. Mert fizetéskor se hazafelé igyekezett, hanem ment a haverokkal ide-oda. A pénz a takarékban volt, de nem akartam kiszedni, nehogy az apósom azt mondja, hogy kifelé szedem a pénzt, nem befelé. Erzsiék akárhová hívták, ment. Hívták moziba, ment. Hároman mindig úgy jártak mindenhová, mint a testvérek, én meg csak ültem otthon a két gyerekkel. BÉKÉSI RICHÁRD, 22 ÉVES, KÉPESÍTÉS NÉLKÜLI PEDAGÓGUS: — A Magda tett-vett, frankón dolgozott, egész nap mosott, takarított, csak éppen nem lehetett vele egy értelmes szót váltani. A Karesz kurvára nem tudott bánni a pénzzel, és különösebben nem is érdekelte, hogy kié, mert elvette az apjától is, ha arról volt szó. Erre a Magda olyan pedagógiát talált ki, hogy eldugott előle minden pénzt, úgyhogy se reggelire, se ebédre, se cigarettára nem volt pénze, és amikor Karesz elkezdte keresgélni... Egyszer volt egy éjjel, amikor azt vártam, hogy mikor vágja le Magdát az emeletről! Állati birka türelemmel keresgélte a pénzt, és a Magda mondta, hogy nem ott van, nem ott van . . . Teljesen ilyen infantilis őrült módon. A Karesz meg is unta az egészet, és hagyta a francba, leszarta a pénzt. És az első alkalommal, amikor kint volt az ötezer vagy mennyi, összeguberált pénzük, akkor fogta, belemarkolt, ahány jött, annyit zsebre tett, elment, aztán elkocsmázta. Akkor már teljesen nyilvánvaló volt, hogy nem bírja ki, hogy a Magda ott van. Mondtuk neki, hogy beszéljen a Magdával. Aztán mondta is később, hogy beszélt vele, de azt se tudta, hogy miről van szó, csak ilyen viccelődésnek fogta fel az egészet, vagy még annak se. Karesz megpróbálta elmondani neki, hogy nem tud vele élni, mert utálja. Próbáljanak együtt lenni, azért, hogy a gyerekek együtt legyenek, és mindenki tegye a maga dolgát. ZSIGÁR LÁSZLÓ: — Erzsiék Kareszt pártolták, mert a Magda más típus volt. Aztán Magda fogta magát, összepakolt, és a gyerekekkel együtt hazaköltözött. Közben a lányomék is elmentek, mert megkapták azt a lakást, ami kilátásban volt, és itt maradtam Karesszal. Oda jött dolgozni, ahol én is dolgoztam, villanyszerelő mellett volt betanított munkás. Akkor összetalálkozott itt valami lánnyal, és azzal járt. Legtöbbször elfogyott a pénze, mert amikor volt, akkor elköltötte. Vagy két hónapig minden nap adtam neki cigarettára meg vacsorára egy húszast. Aztán mondtam nekik, hogy felnőttetek, egyedül vagyok már nyolc-kilenc éve, meg fogok nősülni. Erzsi is mondta, hogy menjen oda őhozzájuk, mert ő otthon van a kis gyerekkel és úgyis főz, és hát aludjon ott. Ide volt bejelentve, de az Erzsiéknél tartózkodott, ott aludt. És akkor a felesége egyszer feljött, és itt aludt nálunk, de akkor Karesz már Erzsiéknél tartózkodott. Hogy akkor mi történt köztük, azt nem tudom, de biztosan összevitatkoztak. Amikor senki nem volt itthon, a Magda összepakolta az összes ruháját, mert akkor még itt volt mindene, még a paplanról a huzatot is leszedte, még egy zsebkendőt se hagyott. Elvitte a Karesz összes ruháját, csak az maradt, ami rajta volt. Pár nap múlva írt, hogy menjen haza — mert ő azt akarta, hogy menjen vissza lakni, a fiam meg nem akart visszamenni —, menjen haza, mert másképp nem lesz ruha. Aztán dolgozott a fiam, úgyhogy vett magának ruhát, de nem ment el érte. KOCSIS MAGDA: — Apósom is mondta mindig, meg ő is, hogy meg fog javulni, de nemhogy javult volna, hanem mindig rosszabb lett. Hazajöttem, hazaküldtem a csomagokat is. Mondta anyu, hogy menjek vissza, mert úgyis a férjed, más apát úgyse találsz a gyerekeidnek. El is mentem egy párszor, hogy hazahívjam, de nem jött. Régebben egy szóváltás nem volt köztünk, semmi veszekedés. Olyan volt, mint aki tisztára meg van rontva. Csak a rossz nők ronthatták meg, semmi más. 60
