Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Vidra-Szabó Ferenc: Karesz
ZSIGÁR LÁSZLÓ: —Az első meg a második fizetését hazaadta, de azután már mindig elköltötte. Mondtam neki, hogy mégis hogyan gondolja, és akkor azt mondta, hogy majd ő eltartja magát. Ezután csak akkor evett, amikor nem voltam otthon. Mikor otthon voltam, akkor nem evett. Vettem egy kis robogót, hogy azzal járjak be dolgozni, mert messzi laktunk a villamostól. Egyszer, amikor este lefeküdtünk, szépen kinyitotta a sufnit, a motorról lefeszítette a lakatot, és szépen kitolta. Elment három háznyit, ott berúgta, és akkor egész éjjel motorozott. Amikor reggel akarok ráülni, csupa sár, nincs benne üzemanyag se . . . Ezért, nem mondom, kapott egy-két pofont. Akkor már olyan tizenhat éves volt. Egyszerűen becsapta az ajtót, hogy többet nem jövök ehhez a házhoz! Elment dolgozni a Duna Kertészetbe. A kertészetnek volt munkásszállója, és ott lakott. De majdnem minden este hazajött, úgyhogy nem szakadt meg köztünk semmi. Volt már vagy tizenhét éves, erős, fejlett gyerek volt, és megismerkedett ott lányokkal, akik szintén ott dolgoztak, többek között a feleségével is megismerkedett. Pár hónappal volt fiatalabb, mint a fiam, ő is elég fejlett volt, az lett a vége, hogy terhes lett. Februárban megesküdtek, augusztusban megszületett a kislány. Bejelentette kedden, hogy szombaton lesz a lakodalom. Hát most mit csináljak? Mondtam Erzsinek, a lányomnak, hogy pakoljunk össze, mert már csütörtökön este kellett is utazni. Adtam nekik ezer forintot, többet nem tudtam adni. Az apósa, anyósa rendes emberek különben, csak azok a szabolcsi emberek, az ő módjuk szerint. És ő nem közéjük való volt. BÉKÉSI RICHÁRDNÉ: — A munkásszálláson lakott, amikor ilyen jól összejöttek a csajjal ... Eljött hozzánk is. Állati ciki volt, olyan furcsa kis csaj volt.. . Meg se mert szólalni, csak ült, nem tudta hova tenni a kezét. Én meg apám mind a ketten ilyen kis gátlásos izék vagyunk, de hozzánk képest. . . Ledöbbentett, hogy ő egy ilyen primitív. Nagy falusi lakodalom volt. Ott volt a nagy rokonsága a lánynak, nagy kajálás volt, meg cigányzene, menyasszonytáncoltatás, minden, ami belefér egy ilyenbe. Magdáék Mátészalka mellett laktak, egy nagyon kicsi faluban, aminek még temploma se volt. Állati kedvesek voltak különben hozzánk, fantasztikus vendégszerető emberek voltak, mint általában az egyszerű emberek. Az apósékat, nem hiszem, hogy zavarta a lányuk terhessége. Azt hiszem, ez bevált módszer vidéken, mert ha nem lesz terhes, biztos, hogy nem veszi el Karesz. Állatira örültek, hogy férjhez megy a lányuk. Egész más világ az. Volt egy idősebb nővére, nagyon kancsal volt, meg olyan eszméletlen csúnya kis teremtés. Végülis Magdának kellett megnyitni a sort, hogy férjhez menjenek a lányok. Kareszt zavarta egy-két dolog. Az is, hogy már annyira terhes volt a lány. Meg nyilván attól is félt, hogy mi mit szólunk, hogy ilyen állati sötét parasztok közt mit fog ő kezdeni magával. Mert tényleg valami szörnyű buta volt mind a két szülője a lánynak . . . Mintha ötven évvel ezelőtti emberek lettek volna. Kuporgattak a házra . .. Az após eljárt dolgozni, hétvégén tökrészegre leitta magát, ennyiből állt az élete. Az anyós meg körülbelül húsz órát dolgozott naponta, és kuporgatott. . . Három hónapig lakhatott ott, akkor elvitték katonának. Azalatt a három hónap alatt nem is volt itthon. Én voltam náluk, mert megszületett a kislányuk, és én voltam a keresztmamája. Teljesen körülrajongták Kareszt. Állatira szerették abban az időben. Karesz állati természetesnek vette ezt a rajongást, ez nyilvánvaló. Egészen nagy szere- tethiányban nőtt fel. Tetszett neki egy darabig még az is, hogy bandában dolgozhat — kubikus volt, ugyanott, ahol az apósa, — bár állati ciki munka volt végülis ... Egy jó darabig élvezte, hogy bandában dolgozik, meg hogy őneki van családja, hogy családban élhet. Volt egy külön szobájuk ... 58
