Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Berkovits György: Törvényen kívül

— Előnye is van: sokkal olcsóbb a házhely. Az igaz, hogy a villanyt sokáig nem vezették be. Mentünk is a tanácshoz villanyért. Azt mondták, hogy csak Pesterzsébetről lehet kivezetni az áramot, legalább kétszázezerbe kerülne, amit nekünk kell állni, huszonnyolcán vagyunk engedély nélkül az utcában. De közben elárulta valaki, hogy a Bartók Béla úton, a szomszéd utcában van egy transzformátor, onnan ide lehetne vezetni az áramot, nincs messze, tizenhét karó kellene, kiszámították.

— A szomszéd utcaiaknak sincs áramuk?

— Azoknak piszok szerencséjük van, egyszerűen kivezették a transzformátorból az áramot, pedig nekik sincs engedélyük. Igaz, először csak két szál vezetékük volt, gyenge is lett az erősség, például a tévét sem nézhették, de most már rákötözték mind az öt vezetéket, egy fillérjükbe se került.

— Látom maguknál is ég a villany.

— A szomszédból lopjuk — az asszony lehalkítja a hangját, szája elé kapja a kezét —, rákötöttünk a szomszéd órájára, megegyeztünk, közösen fizetjük a számlát, de el ne árulja senkinek az istenért . . .

Illegális településre először Dunakeszin bukkantam 1970-ben. Néhány százan, mint egy közepes nagyságú dunántúli faluban, annyian éltek itt. A hat-tíz méter széles — keskeny — telkeken szomorkodó viskók, kamrák, sufnik közül néhány szoba-konyhás „nagyobb” ház ha kiemelkedett. Ez a dűlő, a Malomárok-dűlő tsz-terület volt, de a gazdaság feldarabolta, eladta, a belterületi házhelyek áránál sokkal olcsóbban természetesen.

Kik kényszerültek ide, erre a kies, de olcsó telepre? Megírtam akkor, hogy kik:

Alumíniumgyári munkás bedolgozó-varrónő feleségével, két szakmunkás-tanuló fiával: megunta a drága budapesti albérletet, s itt szakított magának házhelyet, hogy felépítsen egy apró, vékonyfalú házat, felhúzzon a ház mellé egy sufnit, hogy albérlőket fogadhasson; gyűjtöget, vágyakozik — ha majd a két fiú is keres — egy típusterv szerinti, engedéllyel felépült házra.

Házgyári kőműves, aki három éven át építette egyedül a házát, a legszebbet a telepen ; Sarkadról került fel, felesége Alapról származik — éppen gyereket várt; albérletben tengődtek sokáig.

A szövőnő Hajdúból, férje — gépgyári betanított munkás — Szabolcsból érkezett, négy évig húzták meg magukat albérletben, ezt megelégelve, olcsó telket keresve jutottak ide — 150 négyszögölt vettek tizenkétezer forintért —, és felépítették egy helyiségből álló házukat.

Elmondták: mindannyian tudják, hogy szabálytalanul építkeztek, ki is fizették a bírságot rendszeresen, de a bontási határozatokat egyáltalán nem vették figyelembe.

A hatóság különben igazat mondott: a dűlő külterület; belterületté nem nyilváníthatják, mert a parcellák szabálytalanok, nagyon kicsik, a házak semmilyen építési szabványnak nem felelnek meg. Hogyan is egyezhetnének bele, hogy ilyen telepet közmű- vesítsenek. Hogy legalizálják!?

Ezzel zártam írásomat: „Illegális lakosok ezek az emberek — állandóra be sem jelentkezhetnek —, de legális munkaerők”.

Mindegyik fővároshoz közeli községben rábukkanhatnak az építésügyi hatóság tisztviselői házakra, amelyek építési engedély nélkül születtek. Nemcsak Dunakeszin és Szigetszentmiklóson. A Budai járásban például 2200 illegális lakás van — 1500 külterületen, de 700 belterületen. Akik belterületre — nem tiltott helyre — építkeztek, ha lakásuk megfelel a minimális szabványoknak, utólag megkaphatják az engedélyt.

„Vadon nőtt” házak, utcák megszokottak errefelé.

46